Századok – 1972

Krónika - A Magyar Történelmi Társulat hírei - 1468/VI

KRÓNIKA A MAGYAR TÖRTÉNELMI TÁRSULAT HÍREI Elnökségi ülés A Magyar Történelmi Társulat Elnöksége 1972. december 15-én Ember Győző akadémikus elnökletével ülést tartott. Az elnökség megvitatta a Társulat 1972. évi működéséről készített beszámolót, az 1973. évi munkatervet, s foglalkozott a pályázatokra vonatkozó előterjesztéssel. Kerekasztal konferencia „Számítógépek és a történettudomány" címen 1972. október 25-én kerekasztal konferenciára került sor a Magyar Történelmi Társulat, a MTESz Neumann János Számítógéptudományi Társaság és a MTESz Agrártörténeti Szakosztálya szervezésében. A helytörténeti szakosztály liirei A helytörténeti szakosztály módszertani előadássorozata keretében 1972. november 27-én Degré Alajos kandidátus, levéltárigazgató „Hogyan működtek a közigazgatás helyi szervei a kései feudalizmus korában" címmel tartott előadást. Először a vármegyei közigazgatással foglalkozva, hangsúlyozta, hogy a vármegye legfontosabb szerve a XVIII. században is a közgyűlés maradt. A megyeházaknak a XVIII. század harmincas éveiben történt létrehozása után helyük állandóvá vált, számuk és időpontjuk azonban a szükséghez igazodott. A megyék többé nem ambicionálták a tömeges közgyűléseket, sőt némelyik ki is mondta, szavazati jog csak a birtokos nemeseket illeti meg. Néhány megye ültetési rendet is készített, ebből kitűnik, hogy a mágnások, nagybirtokosok, táblabírák, szolgabírák ós esküdtek megjelenésére helyeztek súlyt. A jelenlevők sorában is csak ezeknek nevét jegyezték fel. A közgyűlésen intéztek minden érdemi ügyet. A szolgabírák közigazgatási tevékenységre majdnem minden esetben a közgyűléstől kaptak megbízást, vagy legalább a közgyűlésen számoltak be róla. Még a megyéhez fellebbezett pereket is először a közgyűlésen mutatták be, s ez utasította tárgyalásra a megyei törvényszéket. A járások száma a XVIII. században kezdett szaporodni. 1770 táján tűnnek fel az alszolgabírák. A század végén minden járást három kerületre osztanak. Két circulus élén alszolgabíró, a harmadik — egyben az egész járás — élén a főszolgabíró állt. Ügyelnek arra, hogy a szolgabíró ós alszolgabírák járásbeli birtokosok legyenek, ezek a saját kúriájukban laknak, s onnan járnak ki a falvakba, a helyszínen intézkedni. Az előadó a továbbiakban a mezővárosi közigazgatásról szólva hangsúlyozta, hogy a mezővárosok tekintetében alapvető elv, miszerint az privilégiumát földesurától kapta, tehát ez a privilégium helyenként és földesuranként igen különböző. A legtöbb fejlett mezővárosban csak az 1730-as években szilárdult meg az a rendszer, hogy a város-