Századok – 1972

Folyóiratszemle - Korelin; A. P.: Az orosz nemesség és rendi szervezete (1861–1904) 1457/VI

Fü LYÓIRATSZEMLE 1457 A. P. Korelin: Az orosz nemesség és a rendi szervezete (1861—1904) A XIX. század utolsó harmada, Oroszország kapitalizálódása a nemesség gazdasági-társadalmi és politikai helyzetében jelentős változásokat eredményezett. Gazdasági vonatkozásban differenciálódása felgyorsult. Ezen belül földbirtokának csökkenése a legszembetűnőbb folyamat. Az 1850-es évek adatai szerint kb. 85 százalékuk, a századfordulón már alig 55 százalékuk rendelkezett földbirtokkal. A kisbirtokos (100 gyeszjatyina alatti) nemesek arányának emelkedése szintén a differenciálódás jeleként értékelhető. 1877-ben ez az arány még 50% alatt volt, 1905-re viszont 60% fölé emelkedett. A másik póluson lévő 40 százaléknyi nagybirtokos a nemesi tulajdonban lévő föld 97 ( !) százalékát mondhatta magáénak. A kormányzatot aggasztotta ez a folyamat ós már az 1860—70-es években kedvező feltételekkel adományozott földbirtokot Nyugat-Oroszországban, a Volgán túl és Szibériában a tönkrement nemeseknek. Többségük azonban nem kívánt, vagy nem tudott gazdálkodni, tehát nem élt a lehetőséggel. A gazdasági változásokkal párhuzamosan a nemesség társadalmi helyzete is megváltozott. Nőtt azoknak a száma, akik hivatalnoki pályára léptek és ebből tartották fenn magukat. A XIX. század végén az állami és katonai főhivatalnokok 40 százaléka örökletes nemes. 1858-ban a hivatalnok-nemesek 80 százaléka 100 gyeszjatyinánál nagyobb földbirtokkal rendelkezett, 1901-re viszont ez az arány 30 százalékra zsugorodott. A tőkés vállalkozóvá, ill. tőkés birtokossá válás is kimutatható, de elsősorban a 100 — 500 gyeszjatyina földdel rendelkező középbirtokosok esetében. Az orosz nemesség gazdasági-társadalmi helyzetének változásai politikai súlyát kevésbé ingatták meg. Ennek egyik összetevője feltétlenül az, hogy személyes és rendi kiváltságaikból jó néhányat megőriztek 1861 után is. Politikai helyzetük szempontjából rendi szervezeteik továbbélése a legjelentősebb. A rendi szervezetek adta politikai befolyással azonban nem minden nemes rendelkezhetett. A nemesi önkormányzat legfőbb fórumán, a rendi gyűléseken csak a nemesség kétharmadát (1897) jelentő ún. örökletes nemesek vehettek részt. Tovább csökkent ez az arány azzal, hogy a Lengyel Királyság, valamint a gyéren lakott peremterületek nemessége egyáltalán nem rendelkezett rendi szervezettel. A nemesség rendi szervezetei így csak 35 kormányzóságban működtek, az örökletes nemesek alig 60 százalékát tömörítve, akik választó joggal bírtak. A különböző tisztségekre választhatók még szűkebb körből kerültek ki, mert a választhatóság meghatározott nagyságú ingatlan vagyonhoz, címhez, iskolai végzettséghez volt kötve. Tendencia a XIX. század utolsó harmadában, hogy a vagyoni cenzust jelentő ingatlan előírt nagyságát a nemesség elszegényedése miatt csökkentették. Az orosz nemesség a gazdasági-társadalmi folyamatok ellensúlyozása érdekében rendi szervezeteinek, ezáltal politikai súlyának megőrzéséért indított mozgalmat. A kormányzósági rendi gyűlések keretében nyilvánult meg a leghatásosabban ez a törekvés. Itt választották meg elöljáróikat, számontartották a választó és választható örökletes nemeseket, beiktatták (felvették a listára) az ,új" nemeseket . (Nemesifjak nagykorúsítása, a helyi nemzetiségi arisztokrácia elismerése örökletes orosz nemesként.) Komoly problémát jelentett az 1890-es években, hogy egyre több nem nemes (de képzett ember!) került olyan állami hivatalokba, amelyek nemesi címmel jártak együtt. Az 1897-es nemesi tanácskozás ezért a nemesi cím adományozásának szigorítását, a hivatal révén szerzett nemesi cím korlátozását javasolta a született nemesek lehetőségeinek, pozícióinak biztosítása érdekében. A tanácskozás javaslatai a rjazanyi kormányzóságból 1885-ben kiindult mozgalom célkitűzéseit tartalmazták. Az 1900-ban, majd 1903-ban kiadott cári