Századok – 1972

Történeti irodalom - Tanulmányok Tolna megye történetéből (Ism. Degré Alajos) 1440/VI

TŐRTiÍNTETI IRODALOM 1441 Sajnos azonban a megjelent kötetek tanulmányai csak kis részben látják el ezt a feladatkört. Kétségtelenül ide tartozik Szakály Ferencnek a II. kötetben közölt munkája, Tolna megyének Mohács utáni fél évszázadáról. Ide tartozna Szilágyi Mihálynak Tolna megye kereskedelmének történetéről folytatólagosan, mindkét kötetben közölt tanulmánya. A többi dolgozat azonban egészen vegyes témákról szól. Az a benyomásunk, nem is a szerkesztő tervezte meg a kötetek programját, vetette fel a tisztázandó problémákat, hanem a már kész vagy készülőben lévő dolgozatokat gyűjtötte össze közlésre. Ennek is van előnye, mert mindegyik szerző a kedvenc témájáról irt, tehát arról, amivel legtöbbet, legnagyobb érdeklődéssel foglalkozott, amiben leginkább jártas, remélhető tehát, hogy a témát a legteljesebben dolgozza ki, legszínvonalasabban írja meg. Erre a szerkesztői módszerre jellemző a II. kötetben, a megye négy évtizeden át működött nagynevű főlevéltárosának majd levéltárigazgatójának, Hadnagy Albertnek be nem fejezett munkája, amit Prahács Margit egészített ki ós látott el jegyzetekkel. Ez tulajdonképpen nem is történelmi téma, hanem Liszt Ferenc életének néhány kérdésével, különösen szekszárdi látogatásaival ós Augusz Antallal való barátságával foglalkozik. Mint téma újszerű, magyar olvasók számára most először áttekinthető, adatainak nagyobb része már ismert. Újság benne Augusz Antal 18 éves leányának, Annának naplója Liszt 1865. évi szekszárdi látogatásáról. Ezt teljes terjedelmében, eredeti francia nyelven és magyar fordításban közli. Ez a napló azonban nem igen tartalmaz új adatot Liszt magyar öntudatáról, melynek kidomborítása a tanulmány egyik fő célja, inkább csak arról tanúskodik, milyen fenntartás nélkül szereti és tiszteli a naplóíró „az abbé"-t, ós hogy Liszt milyen jól bírta az ünneplés sokszor fárasztó terhét. Ezt azonban eddig is jól tudtuk. Sokat foglalkozik a cikk azzal is, milyen lelkesedéssel támogatta Augusz Antal I Tolna megyei birtokos Liszt magyarországi elismerését, mennyit tett a nagy művész hazaköltözéséért. Auguszt sok rokonszenvvel emlegeti, Bach kori szerepléséről csak annyit jegyez meg, hogy magatartása sok ellentmondást rejt magában. Augusz, ki korábban Tolna megyei alispán volt, és a reformkor haladói közé tartozott, a Bach-korban a helytartóság alelnöke volt, lemondásakor bárói címmel tüntették ki. Általános történelmi műveink átsiklanak személyén (Hóman —Szekfű V. köt., Lukács: Függetlenségi mozgalmak, Sashegyi: Abszolutizmus-kori levéltárak). Nagyapám ellenben, ki kortársa volt, visszaemlékezéseiben (II. 195. 1.) rettenetesen népszerűtlennek mondja. Állítólag, a nyugodt Eötvös József javasolta volna neki, akasztassa fel magát, ez „őfelségét meg fogja lepni, ós a népnek örömet szerez". Érdemes volna Augusz személyével a Tolna megyei történészeknek alaposabban foglalkozni. A kötetek szerkesztése — nyilván főleg népművelési célból — arra törekszik, hogy. mindegyik kötet széles kort fogjon át, változatos témákról közöljön tanulmányokat. Mindegyik kötetben van 2 — 2 feudális kort érintő, illetve a polgári kor fejlődésére vonatkozó tanulmány. Mindegyikben akad a függetlenségi harcok történetének Tolna megyét érintő részével foglalkozó dolgozat. Legújabbkori témát csak az első kötet érint, két dolgozattal is. így mindegyik kötet színes, változatos anyagot hoz, mindegyik kötetben akad a történelem bármelyik része iránt érdeklődő számára érdekes, színvonalas dolgozat. Az I. kötet leginkább figyelemre méltó cikke Szakoly Ferencé a szekszárdi konvent hiteleshelyi működéséről. Tárgyi ismertetése is jó, de különösen érdekes a hiteleshely személyzetéről közölt adatsora, az apát és konvent elkülönülése, az egyes funkciók leírása, és a nem szerzetes munkatársak fokozódó szerepe. E tekintetben sok új eredménye van, és érdekesen illusztrálja Bónis elméletét a klerikusságból a világi litterátusság kialakulása tekintetében. E jellegzetes magyar intézmény történetének ismeretét jelentékenyen bővíti. Szakály Ferencnek a II. kötetben közölt tanulmánya szélesebb problémakört fog