Századok – 1972

Történeti irodalom - Az angol munkásmozgalom az első világháború éveiben (Ism. Jemnitz Jnos) 1427/VI

1430 TÖRTÉNETI IRODALOM munkásmozgalom a háború kirobbanására. Megemlékezett arról a fordulatról, amely 1914 szeptemberében a Munkáspártban és a szakszervezetekben végbement, de voltaképpen a háborúellenes erők foglalkoztatták. Bünger is elismeri, hogy a kisebb szocialista politikai pártok közül a Független Munkáspárt rendelkezett a legnagyobb befolyással azok közül, amelyek a háború ellen fordultak, de a Független Munkáspárttal szemben felemlítette, hogy e párt később pacifista hangadói közül többen augusztusban még honvédő nézeteket hangoztattak, többek között Keir Hardie is. Bünger így részben a Független Munkáspárttal szembeállítva emelte ki a Brit Szocialista Pártot, amelynek szűkebb vezetői köréből több úttörő szocialista, mindenekelőtt ,,a vezér" H. M. Hyndman és mellette az úttörők közül Belfort Bax, Hunter-Watts nacionalista tételeket hangoztattak, a többség azonban következetesebben volt internacionalista, mint a Független Munkáspárt. (Zárójelben idekívánkozik egy megjegyzés, s ez a Brit Szocialista Párt tömegbefolyását érinti, amire Bünger nem tért ki, miként arra sem, hogy a Brit Szocialista Párt tagjaira is éppen ezekben a kezdeti periódusban milyen hatással lehetett a Független Munkáspárt vezetőinek fellépése.) Bünger a Független Munkáspárt vezetőségéről, annak politikai belső csoportosulásáról Dowsehoz hasonlóan szintén részletező képet adott. Bünger néhány szimptóma jelzésénél egyetértett Dowse megállapításaival, így MacDonald, Keir Hardie álláspontjának feltüntetésénél. Bünger szerint a győzelem alapján elérendő béke-követelést rajtuk kívül több más vezető is osztotta, többek között Fred Jowett, Ezzel a csoporttal szemben Bünger is megjelöl egy radikálisabb csoportot, méghozzá Dowse véleményével azonos vonás alapján: hogy bátrabban fordulnaka kormány ellen.Ide sorolta Fenner Brock -way-t, de megnevezte a W. Stewartot, a skót pártszervezet vezetőjét, s a skóciai pártlap, a Forward szerkesztőjét — aki mellesleg Keir Hardie közeli barátja és tisztelője volt. Bünger sok új adalékot nyújt már ebben a nyitófázisban is az ILP megismeréséhez, de Dowse írásához képest igazán újat a Brit Szocialista Pártról mond. Emellett megemlékezik azokról a kisebb szocialista pártokról, szervezetekről (így a Szocialista Munkáspártról), amelyek szintén kisebb-nagyobb befolyást gyakoroltak a munkásokra, szocialistákat tömörítettek, s ismerteti a háborúról alkotott véleményüket (sajnos taglétszámukat nem). Bünger az 1914 nyári és őszi alapos feltérképezés után kronológiai rendben követi nyomon az eseményeket. Korszakbeosztása a következő: 1914 tele és 1916 tavasza (e fejezetben főként a véleményeltéréseket, a programnyilatkozatokat elemzi, többek között a Liebknecht fellépés angol visszhangját, s természetesen a Labour Leader nevezetes karácsonyi számát). Majd külön fejezetben tárgyalja az 1915 tavaszi nagy sztrájkmozgalmakat (a dél-walesi bányászok akcióját, amelyek az angol kormányt csakúgy meglepték, mint az egész nemzetközi közvéleményt, hiszen ez volt a háború idején egy hadviselő ország első nagy sztrájkja). A következő fejezetben Bünger az 1915 tavaszától az 1915/1916 teléig húzódó sztrájkmozgalmakat tekinti át, amelyek közül elsősorban a Clyde-vidék vasasainak mozgalma emelkedik ki, amely kapcsolódik a shop steward mozgalom kibontakozásához, a skóciai heves osztálymegütközésekhez, Lloyd George bukásához, amikor a skóciai munkásokat meg akarta nyerni a kormánynak. Ebben az időben terjed a hadkötelezettség megtagadására indított mozgalom, s az egész időszakban Bünger részletesen elemzi, mennyire volt meg, vagy hiányzott a szocialista pártok kezdeményezése, vezetése. Külön fejezetet szentelt 1916 nyarán a Brit Szocialista Párt kongresszusának, amelyen az internacionalista balszárny végképp kiszorította a Hyndman-féle johboldali sovinisztákat a pártból. Nagyobb figyelmet szentel az 1917. évi orosz forradalmak angliai kisugárzásának, az 1917 júniusi Leeds-i nagy háborúellenes konferenciának, amely arányaiban minden eddigit felülmúlt, s a legkülönfélébb árnyalatok kapcsolódtak be a közös erőfeszítésbe. E leedsi konferencia határozatot hozott a