Századok – 1972

Történeti irodalom - Szakács Sándor: Állami gazdaságaink helyzetének alakulása 1945–1948 (Ism. Borsi Emil) 1418/VI

1420 TÖRTÉNETI IRODALOM és irányítás a vizsgált periódusban a hármas tagoltság ellenére (főigazgatóság, jószág­igazgatóság, intézőség) lényegében nem volt. Nem volt koncepcionálisan kidolgozott elvi és gyakorlati irányítás. Pénzügyileg az állami költségvetés függvényei voltak, az üzem­vitel pedig gyakorlatilag teljesen önálló volt. 1947-től ugyan érzékelhető volt a törekvés az irányítás és a szervezeti felépítés kérdéseinek megoldására, de a fordulat évéig ez nem sikerült. A szerző hangsúlyozza, hogy az állami gazdaságok tevékenységét nem lehet csak a gazdaságosság (deficit vagy nyereség) alapján megítélni, hanem mindenek­előtt annak alapján kell értékelni működésüket, hogyan töltik be alapvető funkciójukat. Az értekezés kimutatja, hogy gazdasági tevékenységüknek sem volt kedvező az átmeneti korszak gazdaságpolitikája. Az adópolitika, a beszolgáltatási kötelezettségek megálla­pítása, az állami gazdaságok termékeinek esak kötött forgalomban történő értékesítése, a nagy beruházási hitelek hiánya, a szélesre nyílt agrárolló nem tette lehetővé a nyere­séges üzemvitelt. A deficit nemcsak a gazdálkodás kétségtelenül meglevő hibáiból, hanem gazdaságon kívüli tényezőkből is fakadt. Gazdag statisztikai anyag felhasználásával vizsgálja a szerző az állami gazdaságok termelő tevékenységét. Bemutatja, hogy az üzemi terület, a szervezeti kialakulás mellett a gazdálkodásra, a termelő tevékenységre is a kialakulás folyamata jellemző a megvizs­gált periódusban. 1948-ig gazdálkodásuk vegyes, a profil még nem alakult ki, csak éppen hogy megkezdődött a folyamat. De ekkor is már több gazdaság kifejezetten a nemesítést állította előtérbe. A nehéz feltételek között működő állami gazdaságok ter­melési eredményei a szemtermelésben azonban már ekkor is jobbak a parcelláénál. Az 1947. évi rossz időjárási viszonyok ellenére magasabb termésátlagot értek el. A kö­vetkező esztendőben a parcellagazdaságok növekvő terméseredményeivel szemben is túlhaladták az országos atlagot. Egyes állami mezőgazdasági üzemekben pedig kiemel­kedő sikereket értek el az átlagtermelésben. Ugyancsak figyelemre méltó eredmények születtek a nemesítés és a nemesített magvak előállítása terén is. Az állattenyésztésre a'í àdott időszakban elsősorban a számszerű gyarapodás jellemző, az állatállomány még nem egységes és leromlott állapotban volt. A korszerű állattenyésztés feltételei még nem alakultak ki. Az állami gazdaságok vonóerőhelyzete 1948-ig nem kielégítő. A gépi vonóerő nagyfokú háborús pusztulását az igásállatok számának gyors növelésével igyekeztek pótolni. A gépállomány fejlesztése lassan haladt. A gépesítés nagyon alacsony fokú volt. A munkaerőhelyzetük is rendezetlen volt. A kevés munkaerő egyenlőtlenül oszlott meg a jószágigazgatóságok és az egyes gazdaságok között. Kevés volt a szak­ember. A laza munkafegyelem általános volt. A bérszínvonalat az egyenetlenség jelle­mezte. Az értekezésben kifejtett és megfelelően dokumentált okok feltárása alapján szerző azt a megalapozott következtetést vonja le, hogy a sok, összefonódó, egymásra kölcsönösen ható objektív és szubjektív ok következtében nem tudták az állami gaz­daságok betölteni feladatukat a fordulat évéig. A szerző értekezésében gazdag forrásanyagot használ fel. A jelentősebb intóző­ségek és jószágigazgatóságok helyzetét, tevékenységét bemutatva és összesített sta­tisztikai adatok elemzése alapján ábrázolja az állami gazdaságok útját. Igen hasznos az értekezéshez csatolt függelékben levéltári anyagok alapján közzétett leírás a négy jószágigazgatósághoz tartozó állami birtokokról is. BORSI EMIL

Next

/
Thumbnails
Contents