Századok – 1972

Történeti irodalom - Szakács Sándor: Állami gazdaságaink helyzetének alakulása 1945–1948 (Ism. Borsi Emil) 1418/VI

1418 TÖRTÉNETI IRODALOM Vitatnánk, hogy mindez „előzmények nélkül álló " lenne a magyar államtörténetben. Ennek kapcsán az osztrák katonai szervek 1849—1850-ben Magyarországon gyakorolt, tevékenységére s arra is utalhatunk, hogy a kivételes hatalom alapján — ha nem is ennyire drasztikus formák között — a katonai adminisztráció a világháború idején már rendelkezett bizonyos hatáskörrel a polgári életben. Vargyai Gyula mindkét tanulmánya olyan értékes jogtörténeti munka, amely a köztörténetben is felhasználható eredményeket hozott felszínre. A szerző írásai egy nagyobb munka körvonalait sejtetik, amely elé e publikációk nyomán várakozással tekinthetünk. RITSZOLY JÓZSEF SZAKÁCS SÁNDOR: ÁLLAMI GAZDASÁGAINK HELYZETÉNEK ALAKULÁSA 1945—1948 (Értekezések a történeti tudományok köréből. 48. sz. Budapest, Akadémiai Kiadó. 1969. 144 1.) A felszabadulás utáni gazdaság történetével foglalkozó irodalomban mindeddig elhanyagolt terület volt az állami gazdaságok fejlődése. Termelőszövetkezeti mozgalmunk útjának feldolgozása mellett mai mezőgazdaságunk helyzetének megértése lehetetlen az állami gazdaságok történetének tanulmányozása nélkül. A területileg viszonylag kicsiny, de a gazdasági fejlődésben nagy jelentőségű állami gazdaságok kialakulásának kezdeteit teszi vizsgálat tárgyává Szakács Sándor értekezése. A felszabadulás után újjáalakuló állami gazdaságok a fordulat évéig, egyes területeken elért figyelmet érdemlő ! eredményeik ellenére, a parcellára épülő agrárviszonyokból reájuk háruló feladatokat nem tudták betölteni. A kialakuló állami gazdaságok azonban gyengeségük ellenére is előfutárai voltak mai szocialista mezőgazdaságunkban fontos szerepet betöltő állami mezőgazdasági üzemeinknek. Ez utóbbiak fejlődését, tevékenységét a szocialista viszonyokra való áttérés periódusában számottevően befolyásolta egy ideig a földreform és a fordulat éve közötti ellentmondásos helyzet és tevékenységük. Feltétlenül üdvözölnünk kell Szakács Sándor úttörő, tudományos vállalkozását. Gazdag tényanyag alapján mutatja be állami gazdaságaink újjálaakulását, területi, üzemszervezeti, irányítási, gazdálkodási feltóteleit és működésüket. A levont általános következtetések nemcsak az állami gazdaságok belső tevékenységének elemzésére épülnek, hanem szélesebb gazdasági, gazdaságpolitikai és általános, a koalíciós pártharcok, a hatalomért folyó harc főbb összefüggéseinek feltárására is. így az állami gazdaságok helyzetének és tevékenységüknek a vizsgált korszakban ellentmondásos alakulását bemutatva feltárja annak közvetlen okait (a területváltozás, alakulás; a felszereltség állapota; az üzemvitel gazdasági-pénzügyi feltételei, szervezeti-irányítási kérdések stb.) és a szélesebben vett, a korszak politikai és agrárpolitikai viszonyaiban gyökerező okait is. Hangsúlyozza, hogy az állami gazdaságok létrehozása a földreform során és azt követően elsősorban gazdasági indokok alapján történt; nyújtsanak segítséget a kisparaszti gazdaságoknak a termelés fejlesztésében nemesített vetőmag, tenyészállat biztosításával, és szolgáljanak mintául a gazdaság szervezésében az üzemvitelben. A fordulat évéig eltelt időben azonban a hatalomért folyó harc körülményei között a gazdasági indokok mögött pártpolitikai meggondolások is fontos szerepet játszottak. Ennek következtében gyakorlatilag az állami gazdaságok létrehozásának és működésének gazdasági indokai és feltételei háttérbe szorultak. A politikai osztályharcban a gazdaság fő területeire irányult az osztályok figyelme. A gazdaságban pedig alárendelt helye volt az állami gaz-