Századok – 1972

Történeti irodalom - Vargyai Gyula: A legitimisták és szabad királyválasztók közjogi vitájáról az ellenforradalmi államban – A katonai közigazgatás és az ellenforradalmi állam keletekezése (Ism. Ruszoly József) 1414/VI

1414 TÖRTÉNETI IRODALOM éves Lipótváros. Bpest. 1940. 156—170. 1.). Ez a táblázat ugyanis számtalan olyan céhbeli mesterek nevére írott ház adatait tartalmazza, amelynek a becsára jócskán meghaladta a szerzőnk által megjelölt felső határt, fel egészen a Feldunasor 33. számú házáig, amelynek az értékét 234 920 váltóforintra taksálták ekkor, s amely nyolc más lipótvárosi ingatlannal egyetemben Franz Wieser ácsmester — együttvéve 414 147 váltóforintra értékelt — ingatlanvagyonának képezte részét. Dóka Klárának tehát, ha már egyáltalán belebocsátkozott a cóhbeli mesterek ingatlanellátottságának vizsgálatába, elsősorban efféle, a teljesség igényével készült adatsorokra kellett volna támaszkodnia. Célszerű volt volna továbbá felhasználnia azokat az összesítő adatokat is, amelyeket Pallós Jenő tett közzé a város négy kerületében 1848 végén nyilvántartásba vett háztulajdonosok foglalkozás szerinti megoszlásáról (Budapest 1848/49-ben. Bpest. 1950. 21.1.). Ezeknek az adatoknak az ismeretében ugyanis Dóka Klára bizonyára nem kockáztatta volna meg azt az állítást, hogy a céhbeli mestereknek Pesten együttvéve még tíz százaléka sem rendelkezett ingatlannal (115. 1.), hiszen annyit ezek a hiányos — a Józsefkülvárosra ki nem terjedő — adatok is kétségtelenné tesznek, hogy a háztulajdonnal bíró pesti mesterek száma a valóságban az itteni céhbeli mesterek teljes számának legalább harmadára rúgott. S hogy pontosabban menynyi volt: éppenséggel azt is tisztázhatta volna a szerző, ha azokat az — általa más vonatkozásban amúgy is feldolgozott — 1847 — 48 fordulóján készült névjegyzékeket, amelyeket a Blaskovits-féle Wegweiser 1848-i kiadása közölt a pesti céhek legtöbbjének mestertagjairól, egybevetette volna a helybeli ingatlantulajdonosok ugyanezen időpontban összeállított listájával (Pest szab. kir. város házjegyzéke. Pest. 1848). Ez a megjegyzés azonban már nem annyira kritikai észrevétel, mint inkább a jövőre vonatkozó óhaj akar lenni. Mert az előttünk fekvő munka — ismétlem — már adott alakjában is nagy hasznára van történettudományunknak. S mert remélem, hogy ezt a munkát Dóra Klára tollából még más hasonló tárgyú művek is fogják követni — olyanok, amelyek adatgazdagság és életszerűség tekintetében nem, legfeljebb precizitásdolgában fognak különbözni a mostanitól. SPIRA GYÖRGY VARGYAI GYULA: A LEGITIMISTÁK ÉS SZABAD KIRÁLYVÁLASZTÓK KÖZJOGI VITÁJÁRÓL AZ ELLENFORRADALMI ÁLLAMBAN (Studia Iuridica Auctoritate Universitatis Pécs Publicata 35. Tankönyvkiadó, Budapest, 1964. 47 1.) A KATONAI KÖZIGAZGATÁS ÉS AZ ELLENFORRADALMI ÁLLAM KELETKEZÉSE (Studia Iuridica Auctoritate Universitatis Pécs Publicata 56. Pécs, 1967. 21 1.) A magyar burzsoá állam és jog történetének eléggé feltáratlan részterületei közé tartozik az 1918—1919. évi forradalmakat követő ellenforradalmi korszak. Az utóbbi években a köz-, illetve társadalomtörténeti kutatások előrehaladtával, bizonyos fokig azokkal párhuzamosan, a jogtörténet-tudomány művelőinek kutatási körébe kerültek e korszak állami és jogi intézményei. A kutatások — mint a részpublikáeiók mutatják — a Horthy-korszak történetileg leginkább feldolgozott első éveire irányulnak, bár született az egész korszakot átölelő monográfia is. A bemutatásra kerülő két tanulmány szerzője, aki egyébként a magyar jogtör-