Századok – 1972

Történetoktatás–Történészképzés–Tudományos utánpótlás - Giday Kálmán: A történelemtanítás a Német Szövetségi Köztársaságban 1403/VI

A TÖRTÉNELEMTANÍTÁS AZ NSZK-BAN 1405 Megállapítható ennyiből is, hogy nem foglalkozik az emberiség kialakulásával, ősközösség bomlásával stb.; Európa-centrikus szemlélet jellemzi (nem szerepel az ókori Kelet sem); kiemelten foglalkozik a keresztény egyház történelmével, érvényesül a német nacicralista koncepció. Nem fogadja el a társadalmi fejlődést a történelem tengelyéül, a gazdasági tényezők háttérbe szorulnak a szellemi, politikai tényezőkkel szemben, előbb betzél a középkori világi és egyházi hatalomról, s csak azután magáról a feudalizmusról. A felfedezések tárgyalásánál is vezető tényező a szellemi változás, s ezt követi a gazdasági és társadalmi változás. A francia és angol történelem XVII—XVIII. századi tárgyalása rtm a polgári társadalom fejlődésének különböző formáiról beszél, hanem a politikai fciirációk képezik a tárgyalás alapját. A következőkben a négy évfolyamos tanítás egyes tankönyvköteteit vizsgáljuk meg. Ezek általános jellemvonásai megegyeznek a nyugat-német történetírás jellemzőivel.5

A legfeltűnőbb részünkre mindenütt a társadalmi fejlődés tagadása. A nyugat-német iskolákban, ahol fakultatív vallásoktatás folyik, az emberi faj kialakulásának kérdését átengedik a hitoktatóknak. Az emberiség őskorát a szerszámok fejlődésére (kőkor, fémkor) redukálják. Részletesen foglalkoznak Palesztina történetével, de nem írnak semmit Föníciáról. A görög társadalom rabszolgatartó jellegéről nem beszél a könyv, ennek feledtetéséül viszont gyönyörködhet a tanuló a görög művészet szép alkotásaiban. A sok háború és dinasztikus harc, Athén és Spárta harcának lészletes tárgyalása szinte sugallja a háborúk elkerülhetetlenségének „törvényezeiíÍEégét". A társadalmi fejlődés bemutatása helyett „aktualizál": a tirannuszok, így Peisistratos, sokat építkeztek, békében uralkodtak, de az ember nemcsak jólétet kíván, hanem szabad is akar lenni, politikai tevékenységet is kíván, ezért a tirannuszok Borra elbuktak.6 Hiányzik a társadalmi kötőanyag a római történelem fejlődésénél is; sem a köztársaság, sem a nyugat-római birodalom bukásának nem látjuk valódi okait. Nem beszél a colonusrendszerről, a rabszolgamozgalmakról. Viszont a korai kereszténységet, az apostolok munkáját tudományos kritika nélkül, mondai színvonalon tárgyalja. Azt hiszem nem kell kommentár a középkort bevezető értékeléshez: a középkor korántsem olyan „sötét" korszak, hiszen a keresztény hit kapcsolta össze akkor egységbe Európa népeit.' Bőven foglalkozik Nagy Károllyal, de még bővebben a császárok és pápák, egyház és lovagság életével: 88 oldalon keresztül. Ehhez képest rövid a virágzó középkor tárgyalása, csak a középkori német keleti kolonizáció kerül részletesebb bemutatásra; a huszita háborút viszont alig érinti. Az 1450—1648 közötti időszak bemutatásánál is központi kérdés a könyvben a vallás; legbővebben természetesen Lutherrel, a német reformációval és ellenreformációval foglalkozik. Luther idealizált nagyságát nem rontja az, hogy Luther parasztháborúällenes röpiratát is megemlíti a tankönyv: ezzel inkább a parasztháború elítélését gondolták a szerz ők elérni. A szemelvényekben nem szerepelnek Luther szavai: „Én Luther Márton ölte m meg a felkelésben minden parasztot, mert azt hirdettem, hogy üssék igyon őket" ; vagy „Olyan csodás időket élünk, hogy egy fejedelem jobban szolgálhat az Égnek vérontással, mint mások imádkozással . . ." Nem vonják le a következtetést, nogy a reformáció ugyan a haladást szolgálta, de a német lutheri reformáció a fejedelmi hatalmat erősítette. Börne írta 1836-ban ironikusan: ,,A reformáció volt az az aszkór, ímelybe a német szabadság belehalt és Luther volt a sírásója". Persze ez is csak egyik 4 Az 50-es évek nyugatnémet történetírásáról lásd Kovács Endre- A mai polgári történetírás (Bp. 1962) с. kötetét. * Spiegel der Zeiten tankönyvsorozat I. kötete 69. I. ' Spiegel der Zeiten tankönyvsorozat II. kötete 2. 1.