Századok – 1972

Közlemények - Russocki; Stanislaw: Az európai „előparlamentek” tipológiája 1390/VI

AZ EURÓPAI „ELÖPARLAMENTEK" TIPOLÓGIÁJA 1395 dokumentumok tekintélyének növekedésével párhuzamosan tartalmuk egyre inkább formálissá vált. Az olyan események említése, mint például a bárók által adott taná­csok, s az esemény „in colloquio" lezajlása, vagy több hosszú bizonyság-lista, folyama­tosan eltűnnek a használatban levő formulákból. Ismereteink szerint viszont a bárók aktivitása a XIII. század közepétől kezdve egyre növekedett.20 A „colloquium" terminus különböző eseményeket foglalt magában — a négy­szemközti tanácskozásoktól a gyűlések néhány kategóriájáig. Ezen utóbbiak között elsősorban azokról a tanácskozásokról van szó, amelyek az uralkodók és hivatalnokaik körében zajlottak le, s a különleges jellegű összejövetelekről, végül pedig a szabályos gyűlésekről, amelyek az ország adminisztrációs és igazságügyi problémáit voltak hiva­tottak rendezni.27 Csak Csehországban volt a XIII. század közepe táján egy állandó királyi udvar Prágában, elválasztva a „curia regis"-től, amely még mindig helyváltoztató volt, hasonló Szent Lajos párizsi parlamentjéhez.28 Az a tény, mely szerint az egyház hosszú időn keresztül a királyi hatalomnak volt „Reichskirche" minőségben alárendelve, következésképp maga után vonta a vegyes (egyháziak és világiak) gyűlések további létezését.29 Ezen oknál fogva, e gyűlések szerepe analógnak tűnik a nyugatiakkal. Ezek az uralkodó osztály számára egyedüli eszközként szolgáltak arra, hogy az ország admi­nisztrációs területén általános érvényű döntéseket hozzanak, új vezetési szabályokat alkossanak és hajtsanak végre, s intézkedhessenek a háború és béke, különleges meg­bízatások ügyében; alkalmazkodva a kor általánosan elfogadott elveihez: „quod omnes tangit, ab omnibus comprobari debet". Mivel a különböző döntéseket nyilvánosan hozták, a kormányzók és kormányzottak jelentős csoportja rögtön megismerte azokat, ami végrehajtásukat megkönnyítette.30 Hasonlóan történt a bírói gyakorlat is, amely ezeknek a gyűléseknek egyik fő funkciója volt. Itt a „potentes" és „pauperes" jelenléte biztosította a kimondott ítéletek jogszerűségét, bizonyos mértékben előzetes jel­legüket,31 Hivatalnokaival és báróival megtárgyalva a „status Regni"-t, az uralkodó 20 Lengyelországhoz ld. pl. a ,,colloquia"-k listáit a T, Wierzbowski által kiadott kronolágiában; Vademecum, Lwów 1926. 194. és köv. 1., vagy a XIII. században tar­tott kb. 80 gyűlésről, amelyből több, mint 60-at 1270 körül tartottak. Bizonyos analógia figyelhető meg a XII. századi Franciaországban is; Id.: J. Lemarignier : Le gouverne­ment royal aux premiers temps capétiens (987 —1108). Paris 1965. 42. és 107. köv. 1. 27 Ld. a 31. jegyz. 28 E nyitva hagyott kérdés számos ellentmondásra ad okot; legutóbb Z. Fiala mutatta be művében; Panovnické listiny, kancelár a Zemsky soud za Premysla II. Sbornik Archivních prací, vol. I. 1. Prague 1951. 268. és köv. 1. Franciaországhoz ld.: J. H. Shennan monográfiáját: The Parlement of Paris. London 1968. 29 Az anyaggal kapcsolatos eddigi ismeretek mérlegekónt készítette el művét S. Russocki, a tartományi tanácsok (councils) és az elő-képviseleti gyűlések közötti össze­függésekről. Ld. a 23. jegyz. 30 Az e tárgyról szóló nyugati anyag igen jelentős. A lengyelországi helyzethez Id.: S. llussocki: Les groupes d'intérêts dans la société féodale polonaise. Acta Poloniae Historica, XIV. 1966. 84. 1. 31 A különböző országokban tartott ,,curia"-k összehasonlítása arra ösztönöz min­ket, hogy azokkal a szerzőkkel tartsunk, akik ezeknek a gyűléseknek tehetetlen­ségét hangsúlyozzák. Mégis hiba lenne teljesen figyelmen kívül hagyni jogi szerepüket. Például a XIII. századi Csehországban a „colloqium" a nagy királyi bíróságokat jelen­tette. Lengyelországban, a XIV. század folyamán kialakuló, s a régi ,,colloquia"-ból származó nemesi kurzusok, úgy, mint a helyi diéták, megtartották eredeti elnevezésüket, míg a diétákat ,,sejmik"-nek nevezték; ami azt jelenti: kis diéta (sejm). Hasonló a helyzet a szicíliai „curia generales"-szel, 1234-ben igazságügyi kurzussá alakultak (ld. A. Maron­giu : Le curie generali del Regno di Sicilia scetto gli Svevi (1194—1266), Archivic storico per la Calabria e la Lucania, 1949—1950. 5. és köv. 1.; vagy a párizsi parlament, mely megtartotta a régi rendkívüli gyűlések elnevezését, amennyiben G. Langmuir meg­figyeléseihez tartjuk magunkat (ld. művét: Politics. . . 57. és köv. 1.).

Next

/
Thumbnails
Contents