Századok – 1972

Közlemények - Russocki; Stanislaw: Az európai „előparlamentek” tipológiája 1390/VI

AZ EURÓPAI „ELÖPARLAMENTEK" TIPOLÓGIÁJA 1393 portot, amelyen uralkodott. El kellett ismernie e „nagyok" erejét, akik — egymással rokonságban állva — igazi érdek-csoportokat alkottak. Támogatásuk valamennyi uralkodó számára nélkülözhetetlen volt. Ebből adódóan minden uralkodó kötelezte magát arra, hogy időről-időre állandóan tárgyalásokat folytasson alattvalóival.1

5 A kor primitív közlekedési eszközei — mind technikai, mind szellemi téren — az embereket állandó személyes összeköttetésre kényszerítették, ennek az volt a hibája, hogy lehetetlen volt döntéseket hozni, vagy végrehajtani. Aki arra volt hivatva hogy tanácsot vagy beleegyezést adjon, kötve maradt elfoglalt helyéhez. A hallgató tanúkról feltételezték, hogy ismerik a „meliores" által hozott döntéseket.1

6 E kapcsolatokból és személyes kötelékekből született a középkori feudális politikai struktúra egyik legjelentősebb intézménye: lekötelezettség a feudális úrhoz és párthívéhez, s ellenállási jog mindazok ellen, akik méltatlannak bizonyultak az esküdött hithez.17 Következésképp a feudális uralom idején egyetlen vezető — bármilyen legyen is az — sem határozhatott el jelentős dolgot hívei tanácsának megkérdezése nélkül (consilium fidelium), a „curia" (court, consilium, council, magnum consilium) egy teljes ülésén — sa rendelet végrehajtásához szükséges, elégséges számú szavazatok elérése nélkül". Ezt a Nyugat-Európára vonatkozó, lényeges megfigyelést E. Lousse tette; s e megfigyelést támogatja H. Dhondt is,18

s úgy látszik, mindennek általánosabb, egész Európára alkalmazható jelentősége van. II.2. Az előbb a nem-képviseleti, nagy gyűléseket figyeltük meg a feudális Európában. Mielőtt típus szerinti osztályozásukra vállalkoznánk, célszerűnek látszik, hogy a Kelet-Európa országaiban ülésező gyűlések főbb, lényeges vonásait ismertessük, — összehasonlítva a nyugat-európai rész gazdagabb s jobban elemzett adataival. Lényegében a források csak a feudális urakból (uralkodók és bárók) álló gyűléseket engedik a szóban forgó területen megkülönböztetni. A többi részvevő — ha megemlítik őket — az odaérkező passzív tömeg szereplője ,,. . . propter idem consilium (a nagyok által tartva) suscipiendum et interdum . . . confirmandum . . ." Hincmar kifejezése szerint (29. fej.). A karoling „Májusi mezők" típusú gyűlések keleti létezéséről semmit sem tudunk.19 15 Ld. J. Dhondt: Les assemblées d'Etats en Belgique avant 1795, az 500 ans de vie parlementaire en Belgique köt.-ben (ld. 3. jegyz.) 200. és köv. 1.; J. Gauderet : Esquisse d'une sociologie historique du pouvoir politique. Revue Internationale des doctrines et des Institutions, 19 — 20. sz. 1962. 224. és köv. 1.; La Monarchie, vol. XXI. des Recueils de la Société Jean Bodin. Bruxelles 1969. Európa különböző országaihoz gazdag dokumentációt ad. 1(1 F. Kern könyve mindig alapmű marad: Gottesgnadentum und Widerstandsrecht im frühen Mittelalter. 3. kiad. Darmstadt 1962, főleg 121. és köv. 1.; Id. К. Bosl megjegyzéseit is: Herrscher und Beherrschte im deutschen Reich des 10—12. Jh. Utoljára Bosl: Frühformen der Gesellschaft im mittelalterlichen Europa. München 1964. 135. és köv. 1., valamint A. Marongiu már idézett könyve. 17

S. Russocki könyve adott utoljára képet a problémáról, egész Európára vonatkozóan: Opor wladkom i prawo oporu u Slowian w wiekach érednich, Czasopismo historyczne, vol. XX. 1. 1968. 17. és köv. 1. (francia összefoglalással). 18

E. Lousse: La société dans l'Ancien Régime. 1ère et 2&ne e

d. Louvain 1952. 56. 1. Ugyanebben az értelemben: J. Dhondt: i. m.: 201. 1. és köv. 1.; A. Marongiu: И parlamento. . . 10. és köv. 1. 19

Ld. a 13. pontot és V. Pasutonak a 3. jegyzetben idézett tanulmányát. A szerzők többsége lekicsinyíti a „populus" politikai szerepét. J. Bardach véleménye szerint (Gouvernants et gouvernés en Pologne, vol. XXV. des Recueils de la Société Jean Bodin 257. 1.). A népi gyűlések még a XI. századi Lengyelországban is léteztek. E véleményt H. Zernack is alátámasztja idézett művében.