Századok – 1972
Tanulmányok - Ságvári Ágnes: A magyar kül- és belpolitika néhány összefüggéséről a népi demokratikus forradalom időszakában 1333/VI
1360 SÁGVÁItl ÁGNES kívüli pártok kommunistaellenes szándékú blokkalakítási javaslatait, és határozottan ellenállt a koalíciós kormányzást veszélyeztető, puccsszerű kivonulás tervének.5 4 Az 1946-os kongresszuson kizárt Peyer-csoport politikája 1947 októberében — a még aktív jobboldal leszavazásával — szenvedett végleg vereséget. A jobbszárny politikai és ideológiai elszigetelése révén az MSzDP a szociáldemokraták nemzetközi baloldali tömörülésének egyik élharcosa lett, s ugyanakkor a belpolitikában — hasonló meggondolásból — megszervezte és véghezvitte a kommunista párttal való egyesülést. A jobboldal végső, sikerrel alig biztató akciója volt, hogy az Európa-Tanács megszervezésével párhuzamosan az új népi demokráciákkal szemben a későbbiekben esetleg kormányképes, nyílt oppozíciót támogatta. Magyar vonatkozásban erre Nagy Ferenc magyar miniszterelnök külföldre távozása adott alkalmat, aki a Horthy-rendszerben az ellenzéki Kisgazdapárthoz tartozott, a felszabadulás után pártvezető, majd miniszterelnök volt, de a tulajdonviszonyok megváltoztatását, és általában a baloldali politikai fordulat konzekvenciáit nem vállalta, s ezért külföldi tartózkodását felhasználva disszidált. Nagy Ferenc nyugati politikai színrelépésével új színt adott a rendszer elleni támadásoknak. Azelőtt ugyanis a nyugaton fellépő magyar ellenforradalmi vezetők nyíltan legitimista, irredenta, fasiszta, azaz mindenképpen hitelét vesztett jelszavakat hangoztattak, mellettük tehát Nagy Ferenc régebbi politikai múltja alapján demokrataként jelenhetett meg. Nem szorul azonban bizonyításra, hogy kormányra kerülése Magyarországon már csak külső katonai intervenció segítségével lett volna megvalósítható, s ennek a programnak ekkor már nem volt hazai talaja. A hidegháborús akció és ellenakció 1948 után A nyugati hatalmak frontális támadása elkerülhetetlenül politikaiideológiai ellenállást váltott ki hazánkban és a környező országokban egyaránt. Szükségszerű és döntő lépés volt a Kommunista és Munkáspártok Tájékoztató Irodájának megalakítása abból a célból, hogy az új helyzetben marxista elemzések segítségével reálisan felmérje az erőviszonyokat, kijelölje az új feladatokat és kidolgozza az ennek megfelelő politikai jelszavakat és módszereket. Részleteiben is meg kellett határozni az alkalmazandó közös stratégiát; kimunkálni az imperializmussal szemben álló erők hatékonyságát fokozó egységes fellépés módozatait; állást foglalni az ellenállási mozgalmakban létrejött szövetségek fenntartása és továbbfejlesztése mellett; mozgósítani a demokratikus erőket az antifasiszta harcokban kivívott szabadságjogok megvédése érdekében és végül — a háborús konfliktussal fenyegető készülődések, a támaszpont-rendszer további kiszélesítése meggátlására — mindjobban tömöríteni a háborúellenes erőket. 54 A baloldalinak egyáltalán nem mondható, de komoly nemzetközi kapcsolatokkal rendelkező Böhm Vilmos mondotta: „A politikai válság megoldása külpolitikai szempontból olyan sürgős, hogy nem tűr, majdnem azt mondhatnánk, egy 24 órai halasztást." (A szeptemberi választmányi ülés jegyzőkönyve) PI Arch. 253/1—138. — A Szociáldemokrata Párt országos választmánya 1947. okt. 25—26-i újabb ülésén síkra szállt a felszabadulás óta folytatott szovjetbarát és munkásegységen alapuló politika, valamint a baloldalt segítő, frakciózást elítélő pártegység mellett. — MKP és SzDP határozatai, 1944— 1948. Bpest, Kossuth Kiadó. 1967. 523—525. 1.
