Századok – 1972

Tanulmányok - Ságvári Ágnes: A magyar kül- és belpolitika néhány összefüggéséről a népi demokratikus forradalom időszakában 1333/VI

A MAGYAR KÜL- ÉS BELPOLITIKA NÉHÁNY ÖSSZEFÜGGÉSÉRŐL (1945-48) 1355 mázott taktikának és e taktika visszahatásának érzékeltetésére teszünk kisérletet.1

4 Az 1947-es esztendő első hónapjában még úgy tűnt, hogy az éleződő belpolitikai ellentétek ez idő szerint nem ütköznek a nyugati kormányok ellenállásába, még akkor sem, amikor egy köztársaság-ellenes összeesküvés leleplezésével kapcsolatban több, régóta lappangó politikai vitakérdés került felszínre. Az összeesküvés bár az államhatalomra különösebb veszélyt nem jelentett — sok szempontból módosította a belpolitikai helyzetet. Már maga az összeesküvés ténye figyelmeztetett a társadalomban meglevő horthysta és más jobboldali csoportok befolyására és aktivitására. Éppen ezért a kommunista párt amely a koalíció baloldali átalakításáért harcolt — az összeesküvésben, illetve annak kisgazdapárti relációjában lehetőséget talált arra, hogy a reakciós és polgári vezetőket defenzívába szorítsa és a baloldali fordulatot mielőbb kikényszerítse. Az összeesküvés jó alkalmat adott a két munkáspártnak arra is, hogy az összeesküvés társadalmi és politikai hátterének teljes tisztázását követelje. A kommunista párt hangsúlyozta, hogy az ellentétek oka nem magának a koalíciós kormányzásnak a válsága, hanem a koalíció programja és összetétele vált elavulttá. Ekkorra már akisgazdapárti baloldal is kezdte felismerni, hogy egy régi program az új helyzetben nem vezethet a politikai stabilitáshoz, de változatlanul idegenkedett attól, hogy levonja ennek társadalmi-politikai konzekvenciáit. Több hónapos harc árán vált lehetővé, hogy a Kisgazdapárt a munkás-paraszt szövetség és egy baloldali programra épülő koalíciós politika (tervgazdálkodás bevezetése, a közigazgatás megtisztítása) gondolatát elfogadja.4

5 A nemzetközi helyzet egyre feszültebbé válása ellenére sem került még sor a nyugati országok és a Szovjetunió között szakításra. Az angol és amerikai politika sem felejtette el a Magyar Tanácsköztársaság korszakának tapasztalatait; bár tisztában voltak azzal, hogy Magyarországon megvan a társadalmi bázis és politikai lehetőség egy jobboldali fordulathoz, a jobboldali erők nyílt támogatása azonban — esetleg hatalomra jutásuk — nem illett bele politikai koncepciójukba. így válik érthetővé, hogy mindaddig, ameddig az összeesküvés leleplezése csupán a szélsőjobboldali politikusokat és irányzatokat kompromittálta, Nyugaton ezeket a belpolitikai eseményeket lényegében elfogulatlanul kommentálták. Ugyanebből a politikai megfontolásból ismerték el az USA kormánykörei a csehszlovák választások eredményeit — amely a CsKP 38%-os többségével zárult —, továbbá éleshangú jegyzékváltás után, de végül is tudomásul vették a lengyel választások eredményeit is, amely a demokratikus pártokkal szemben Mikolajczyk parasztpártját kisebbségbe szorította, majd a koalícióból is kirekesztette. Mint látható, bármilyen közvetlen beavatkozás sikertelen lett volna. De a nyugati kormánykörökben ismereteink szerint ilyen értelmű javaslat sem szerepelt napirenden. Magatartásukat kétségtelenül befolyásolta az is, 44

A kérdéssel részletesen foglalkozik L. N. Nyezsinszkij—A. I. Puskás: Borba vengerszkogo naroda za usztanqvlenyije i uprocsenyije narodno-demokraticseszkogo sztroja. Izdateljsztvo Akademii Nauk SzSzgzR, 1961. 444—445. 1. 4f Ságvári Agnes: A koalíció válsága, osztály tartalmának megváltozása 1947 folyamán. PárttörtéAeti Közlemények, 1965. 1. sz. — Tóth István: A koalíciós pártok centrumának jellegéről és szerepéről népi demokratikus forradalmunkban. Párttörténeti Közlemények, 1970. 1. sz. 5*