Századok – 1972

Tanulmányok - Ságvári Ágnes: A magyar kül- és belpolitika néhány összefüggéséről a népi demokratikus forradalom időszakában 1333/VI

1340 SÁGVÁItl ÁGNES Bizottsága (EAM), amely a választások után kompromisszumra lépett a hivatalos görög kormánnyal és részt vállalt munkájában. A Nemzeti Felszabadítás Politikai Bizottsága katonai erői felszabadítják az országot, de ugyanakkor a partizánokat a Szövetséges Parancsnokság irányítása alá helyezik, és 1944 decemberében az angol kormány saját érdekszférájában fegyveres erővel fojtja el a nemzeti társadalmi újjászületés forradalmi irányba ható kezdeményezésének csíráit, holott ekkor még a szocialistákkal együttesen folyt a világméretű harc, és az angol kormánynak ez a lépése Európa-szerte, de magában Angliában is, heves vitát váltott ki.1

6 Olaszországban, 1943-ban, a demokratikus politikai szervezetek összefogásával alakult meg a Nemzeti Felszabadulás Bizottsága, amelynek tevékenysége nyomán 1944 áprilisában a demokratikus pártok képviselőit is bevonják a kormányba. Ugyanakkor azonban a koalíciós és népi alapon szervezett helyi gazdasági és politikai intézményeket — amelyek a kormány baloldali irányba való befolyásolásának bázisai lehettek volna — a megszálló hatóságok katonai eszközökkel fokozatosan lehetetlenné tették. Lényegében hasonló jelenségnek lehettünk tanúi Franciaországban, ahol a partizánharcok, a párizsi felkelés eredményeként széleskörű koalíció jött létre, de az államosítási program bejelentésével szinte egyidőben megkezdődött a maquis-k leszerelése és a népi bizottságok szétverése. Az elmondottak tehát még az antifasiszta fegyveres harcok idején történtek, és eleve érzékeltették egyrészt azt, hogy a háború utáni világ a koalíciós politika jegyében születik meg, másrészt azt, hogy a nemzetközi tényezőknek a belpolitikai folyamatokra gyakorolt közvetlen hatása legalább akkora, ha nem nagyobb mértékű lesz, mint a két világháború közötti időszakban.1

7 A volt csatlós országok — köztük Magyarország — jövőjét döntően befolyásoló jaltai tárgyalás a fent vázolt események ismeretében hozta határozatait, s így kétség sem férhet hozzá, hogy azok — ha még oly pontosan fogalmazták is meg őket — kezdettől többféle értelmezést nyertek. Ezidőben az amerikai politikának Kelet- és Délkelet-Európára vonatkozó célkitűzése a kevésbé kompromittált burzsoá politikusok és szervezetek átmentése volt. Ugyanakkor nyilvánvaló volt, hogy ott, ahol az angol-amerikai befolyás erőteljesebben érvényesült, mindent el fognak követni annak megakadályozására, hogy az új kormányok működése a hatalmi rendszer alapvető megváltoztatásához vezessen. A State Departementnek a „felszabadult országokról" készült feljegyzése szerint: ,,E kormányoknak elég baloldaliaknak kell lenniök ahhoz, hogy megfeleljenek a jelenleg uralkodó európai hangulatnak és eloszlasssák a szovjet gyanút. Ugyanakkor eléggé képviselniök kell a lakosság közép- és kispolgári 10

D. F. Fleming: Cold war and his origins 1947—1960. London, 1961. — I. köt. 278. 1. 17

„Sokszor beszéltek a második világháború kettős természetéről: ideológiák és propagandák összecsapása, ugyanakkor pedig a legkifinomultabb technika tömegpusztító célokra való széleskörű felhasználása; minden nagyobb országban óriási hatalomnak néhány kézben való összpontosulása, egyidejűleg pedig a néptömegek önálló tényezőként való erőteljes beavatkozása. Valószínűleg éppen ez utóbbi tényező az, amelyik a második világháború történetének legmarkánsabb jellemvonása, és mint ilyen, szoros összefüggésben van a Nagy Szövetség létrejöttével .és megszilárdulásával, olyannyira, hogy annak láthatatlan, de nagy hatást kifejtő összekötő elemévé lesz." — Ernesto Ragionieri: Dalia „Grande Alleanza" alla „guerra fredda". Critica marxista, No 2. marzo-aprile 1968. 12. 1.