Századok – 1972

Tanulmányok - Ságvári Ágnes: A magyar kül- és belpolitika néhány összefüggéséről a népi demokratikus forradalom időszakában 1333/VI

1334 SÁGVÁItl ÁGNES A polgári történészek álláspontjával vitatkozó marxista történészek közül viszont többen arra az álláspontra helyezkedve, hogy a népi demokratikus átalakulás indokoltságához kétség nem fér és ebben az értelemben hosszú távon a nemzetközi erőviszonyok e fejlődést elősegítik, eltekintettek a kérdéskomplexum külön vizsgálatától. Bármennyire is törekedjünk pedig a belső folyamatok gondos elemzésére, az a külpolitikai erővonalaknak a belpolitikára,, társadalmi mozgalmakra, sőt a közgondolkodásra gyakorolt vizsgálata nélkül nem lehet teljes. Ilyen módszer emellett a belpolitika abszolutizálásával a Magyarországon hagyományos hungarocentrikus felfogás anakronizmusait tartósíthatja. A szemléletünkben e vonatkozásban lappangó hungarocentrizmus maradványainak számbavétele meghaladná tanulmányunk adott kereteit. Ahhoz azonban, hogy e studium kérdésfeltevéseit indokoljuk, elkerülhetetlenül fel kell tárnunk a ma is ható veszélyt, a konzervatív burzsoá történelmi szemlélet hagyományai továbbélésének és a burkolt nacionalizmus jelenlétének összefüggéseit. E cél érdekében az ellenforradalmi rendszer szélsőségesen soviniszta politikai vonalának és az azt eszmeileg megalapozó hungarocentrikusirányzat felelősségének vizsgálatát egyaránt fontosnak tartjuk.3 A belpolitika jelentőségét abszolutizáló szemlélet elemei bizonyos történelmi helyzetben a kommunista mozgalomban is tért nyertek. Az MKP vitába szállt azokkal, akik a náci orientációt az elkerülhetetlen és sorsszerűen ható külpolitikai viszonyokkal magyarázták, s e véleményük hangoztatásával a Horthy-rendszer iránt tanúsított passzivitásukat mentegették. Nekik válaszolva és egyben a dolgozók önbizalmának fokozása érdekében is, joggal jelenthette ki a párt azt, hogy: „Magyarország belső politikai lehetőségei óriásiak".4 Tény, hogy a második világháború alatt és azt követően a kommunista párt figyelemmel kísérte a nemzetközi politika eseményeit és azokról rendszeres tájékoztatást és értékelést adott. Magyarország helyzetéből következően a KP politikai agitációjának és propagandájának homlokterében a háború-és fasisztaellenes küzdelem állt. Ezért történeti és politikai érvek sokaságát hozta fel a Szovjetunióval létesítendő baráti kapcsolatok mellett. Másrészt: hogy a náci Németországgal való szakítást meggyorsítsa, a nemzeti függetlenségi hagyományokra apellált. A nemzeti önérzet elemeit felélesztve,, a propagandában bár következetesen kitartott a Szovjetunióhoz és az SzKP-hez való elkötelezettség elve mellett — az ellenforradalmi rendszerben fogant kommunista- és szovjetellenes rágalmakat visszautasítva a hangsúlyt szinte kizárólag a hazai tényezőkre helyezte. Részben személyes indokból, de kudarcra ítélt politikájuk védelmében is, a magyar szerzők még fokozottabban tulajdonítják a külső beavatkozásnak az összes belpolitikai változásokat. — Nagy Ferenc : The Struggle behind the iron eourtain. New York 1948. — Sulyok Dezső: A magyar tragédia. A szerző kiadása. 1954. — E/ő. : Zwei Nächte ohne Tag. Zürich 1948. — Nagy Vince: Októbertől októberig. New York 1962. — Imre Kovács: Im Schatten der Sowjets. New York 1948. 3 Molnár Erik : Az SzKP XXII. kongresszusa és a szocialista patriotizmus. Molnár Erik: Válogatott tanulmányok. Bpest, Akadémiai Kiadó. 1969. 420—428. 1. — Pach Zsigmond Pál utószava a „Vita a magyarországi osztályküzdelmekről és függetlenségi harcokról" c. kötetben. Bpest, Kossuth Kiadó. 1965. 4 Dokumentumok a magyar forradalmi munkásmozgalom történetéből, 1935— 1945. Bpest, Kossuth Kiadó. 1964. 542. 1.