Századok – 1972
Tanulmányok - Wittman Tibor: A latin-amerikai „feudalizmus” kialakulásának vitás kérdései 1293/VI
1318 WITTMAN TIIiOK szögről" tettek említést a történészek,8 most legalábbis ,..négyszög ről!! lehet beszélni, amelyben NyugatJkmápém és A merikán kívül ott van Kelet-Európa és a rabszolga, immkiwwt-afíó Afri ka,. A XVI XVIII. században nemcsak arról van szó, hogy ,,a pénz világpénzzé fejlődik, az árutulajdonos kozmopolitává". 9 hanem arról is, hogy ezen a . .koy.m opolitiy.mii,^öW> r T)77mlvép'bemeP'v egy in ttwj ^lódás. amely a világtö rténelem eddigi, elszigetelt egységekben való íéiloaeset helyettesí ti. Bonyolult, а nyugätrtőkeíellialmozást szolgáló kizsákmányo lási hálózat jöt t létre, amely az amerikai néger rabszolgák és kényszermunkára hajtott indiáno k munkájától a jfjWnp- ps kelet~európai_ „második jobbágyság" kizsá,kmányn lási_jmndszerén at, a, nyng-at-enrópai manufaktúrák munkásai által termelt értéktöbblet p^j átjbiHiLi « ii .i jr flt A világpiac a „világipar" (Marx) egyetlen téfíyezöjé-"* nek elmellőzése az egész rendszer megértését nehezíti. A XVII. században Ázsia még viszonylag elhanyagolható Amerika mellett, de kiépülő világpiaci kapcsolatai, a fűszer-, luxuscikk-export és nemesfém-import (Amerikából Európán és Acapulcón keresztül) és egyéb tényezők már ekkor is sejtetik későbbi jelentőségét.10 A világpiac vezérkarában, Nyugat-Európában beállt változások szükségszerűen kihatottak a többi világpiaci szektor fejlődésére. Mindenekelőtt a vezető kereskedelmi hatalmak egymással való versengés e és azok, a kapitalizmi i уяТлГяТтйр ft t n в h ó 7. яр. gfti t, felszínre dobó zavarok jönnek számításba, amelyeket a történész viták aXVII. század válsága elnevezéssel foglalnak össze. " Ha a világpiac születésének komplex összefüggéseiből és nem egyes„nemzeti" gazdasági tendenciákból indulunk ki, az eddig kissé leegyszerűsített fogalmak gazdagabb értelmet kapnak. Ily módon pl. könnyen cszre lehet venni, hogy Colbert merkantilista „guerre d'argent''-jpcnzháború-koncepciója mögött egy egyetemes ihletésű premissza áll, ti., hogy az Európában (világpiacon) forgó pénzmennyiség állandó, legfeljebb időről-időre az amerikai nemesfémek növelik. Logikus tehát a következtetés: „az ország pénzét úgy lehet növelni, hogy ugyanazt a mennyiséget elvesszük a szomszédoktól."11 Colbert a hollandokra gondolt. Korábban, a XVI. század vége felé az angoloknak és franciáknak ugyanilyen „komplexusa" volt a spanyol nagyhatalommal szemben, majd később, a XVIII. században fokozatosan az angol francia ellentét válik meghatározóvá. Eénzháború, kereskedelmi háború , mgrkaatilizmus mind a külső piachoz kapcsolódó fogalmak, és nem tartoznak a táraadálmr^TinkalneTrosztás. az iparnak a mezőgazdaságból való kiválása által teremtet t belső piachoz^ amely a kapitalizmus győzelmekor teljesedik ki. Nemjszabad mégsem lebe--8 Arthur P. Whitaker : The Americas in the Atlantic Triangle. Howard F. Cline által szerkesztett tanulmányűjteményben: Latin-American History. Essays on Its Study and Teaching, 1898-1965. I. 1967. University of Texas 212 — 223. 1. 9 Marx : A politikai gazdaságtan bírálatához, 129. 1. 10 F. Mauro : Towards an „Intercontinental Model". Economic Historical Review, 1961. 1. 1 — 17. 1. A nyugati tőke Ázsiát a XVI —XVII. században még nem mint a gyarmati terjeszkedés, hanem mint esetleges piac lehetőségét tekintette. „A tőkés árutermelés a termék eladását teszi fő érdekké, eleinte látszólag anélkül, hogy magát a termelési módot megtámadná. így hatolt először a tőkés világkereskedelem például olyan népekre, mint a kínaiak, indiaiak, arabok stb." Marx: A tőke II. köt. Budapest 1953. 42. 1. 11 Pierre Deyon : Le mercantilisme. Paris 1969. 26. 1.
