Századok – 1972
Tanulmányok - Wittman Tibor: A latin-amerikai „feudalizmus” kialakulásának vitás kérdései 1293/VI
A LATIN-AMElilKAl „FEUDALIZMUS" VITÁS KÉRDÉSEI 1295 Yungas) közti érintkezé st. Ezzel szemben Mexikóban a magas és alacsony térségek sokkal nehezebben érintkeztek egymással, csak a Yucatan egyes részein volt jobb a helyzet. Érthetően a perui bolíviai kultúrák közti érintkezés, kereskedés és a stílushatások sokkal jelentősebbek voltak, mint Mexikóban. Ennek következtében minden politikai koncentráció könnyebben ment végbe az Andokban. Két alapvetően fontos kérdéshez érkeztünk el: az öntözés szerepéhez és a különböző fejlettségi szintű indián társadalmak, kultúrák érintkezésének, kölcsönhatásának eddig kevéssé vizsgált kérdéséhez. Először Marx figyelte meg, hogy az ázsiai társadalmakban a közösségi kapcsolatok kialakításában és fenntartásában az (öntözés rúegkövetelte munkaszervezet döntő szerepe t kapott. Ismeretes, hogy èzfa tényezőt Kari A. Wittfógel abszolutizálta és megtette a „keleti despotizmus" magyarázó elvévé.6 Mind a mexikói chinampa-rsndszer (mesterséges szigetek), mind a perui teraszos öntozesTkétségtelenül jelentós tényező volt az azték és inka társadalmi és állami rendszer fejlődésében, de a faluközösség konzerválódása abban a trópusi maya társadalomban js megfigyelhető, amelyben az öntözés és a vele kapcsolatos munkaszervezet nem játszott meghatározó szerepét.7 Az öntözés csak egyik összete vője volt az indián társadalmaknak, és csak másokkal együtt teszi érthetővé a fejlődés sajátos dinamikáját. Hogy milyen tényezők összjátékáról van szó, azt legjobban akkor értjük meg, ha az azté k és in ka államiság gazdasági és társadalmi hátteré t vizsgáljuk. Tudvalevő, hogy sem az aztékokat, de főleg az inkákat nem lehet prim er társadalomna k tekinteni, ezek több korábbi indián törzs és kultúra leigázásával és összefogásával építettek ki birodalmakat. Helyesen veszi észre Marx, hogy ,,az a közös termelés és közt,n InjHnn amely pl. Peruban előfordul, nyilvánvalóan másodlagos forma; hódító törzsek hozták be és vitték át, amelyek saját maguknál a köztulajdon és közös termelés régi egyszerűbb formáját ismerték, ahogyan az Indiában ós a szlávoknál előfordul."8 Másutt is hangsúlyozza a peruiaknak az indiaiaknál „mesterségesebben kifejlődött kommunizmusát", ami nyilvánvalóan a hádítá$_szelepére tett célzás.9 A perui -bolíviai inka birodalo m tö rténeti megít élése a legújabb időkig két szélsőség között ingadozott. Egyrészt egy absztrakt és modernizálásra alkalmas*,kommu nizmus" mintaképe lebegett a kutatók (Baudin, Pozo stb.) szeme előtt, másrészt afdespotizmu s nvert kiemelést az inka állam vizsgálatában.1 0 Vannak, akik „inka rendi államról" beszélnek, amikor bírálják a kommunizmus-elméletet.1 1 Akiváló perui mar xistateoreti kus, José Carlos Mariátegui nem lá^.^ffáüt&W1 a közöss égi t árjadaliriT sz êrvlîzet ~cs a despotikus államrend között, de a kérdés mély elemzésébe nem bocsátkozik.1 2 c Oriental Despotism. A Comparative Study of Total Power. New Haven 1964. Árnyaltabban fogalmaz Barbara J. Price : Prehispanie Irrigation Agriculture in Nuclear America. Latin American Research Review, VI. 3. 1971. 3 — 60. 1. 7 Világtörténet IV. köt. Budapest 1963. 61. 1. 8 A tőkés termelés előtti tulajdonformák. Budapest 1963. 25. 1. 9 A tőke III. Budapest 1951. 948. 1. 10 Louis Baudin: L'empire socialiste des Incas. Paris 1938. Castro Pozo: Del ayllu al cooperativismo socialista. Lima 1936. 11 Horst Nachtigall: Der Ständestaat der peruanischen Inkas. Saeeulum, XV. 1. 1964. 18-28. 1. 18 Siete ensayos de interpretáción de la realidad peruana. Santiago de Chile 1955. Vö. Robert Paris: José Carlos Mariátegui et le modele du „communisme" inca. Annales, 1966. 1065-1072. 1.
