Századok – 1972

Krónika - A Dózsa-emlékkiállításról (Pál Lajos) 1270/IV–V

1284 KRÓNIKA rozóját. A disszertáció a századfordulótól kezdve a második világháborúig terjedő több, mint ötven év történelem-tankönyveinek kitűnő elemzését nyújtja. A témát tág értelmezésben fogja fel, nem korlátozódik csupán a tankönyvekre és tantervekre, hanem részletesen ismerteti a körülöttük lezajlott vitákat is, és levéltári forrásokra is támaszkodik. Helyesen ábrázolja azokat a tényezőket, amelyek a tankönyvek, illetve a tankönyvszerzők szemléletére hatottak, így a tanterveket, utasításokat s a mögöttük meghúzódó kultúrpolitikai koncepciókat. A disszertáció módszertanilag kiérlelt alkotás, következtetései sokoldalúak és egzaktak. Előnyére válik, hogy a szerző időben és térben is a címben jelzettnél jóval szélesebben értelmezi feladatát. Eredményei hozzájárulnak ahhoz, hogy megállapíthassuk, a felszabadulás idején Magyarországon élő generáció jelentős rétegei milyen történetszemléleti örökséget kaptak a múltból. A szerző stílusa igen olvasmányos. A disszertáció vitája során felmerült a történelemtankönyvek szerepe a történelmi tudat alakításában, s azok az ideológiai-politikai hatások, amelyek befolyásolták a tankönyvek történetszemléletét. Ezzel kapcsolatban a bírálóbizottság a szerző figyelmébe ajánlotta az uralkodó osztály helyzetében, egyes rétegei között végbement változások vizsgálatát, általában a társadalomtörténeti vonatkozások mélyebb kimunkálását, mind a dualizmus korszakában, mind a két világháború közötti időszakban. Árnyaltabb ábrázolásra szorul azoknak a hatásoknak a vizsgálata, amelyek a tankönyírókat a tankönyvek felfogásának kialakításában érik, különösen a történettudomány és a tankönyvek koncepciójának összefüggése terén. A bírálóbizottság egyhangúan javasolta Unger Mátyás részére a történelemtudományok kandidátusa fokozat odaítélését. A Történelemtudományi Szakbizottság 1972. június 12-i ülésén Unger Mátyás részére a történelemtudományok kandidátusa fokozatot odaítélte.