Századok – 1972

Krónika - A Dózsa-emlékkiállításról (Pál Lajos) 1270/IV–V

KRÓNIKA 1279 A disszertáció vitája során felmerült kérdéseket, a jelölt válaszait és a disszertációval kapcsolatban kialakított végleges álláspontját a bírálóbizottság a következőkben foglalta össze: A vita során elhangzott felszólalások egybehangzóan megerősítették a disszertáció úttörő jellegét, de felhívták a figyelmet a következő problémákra: Az elméleti következtetések további kimunkálása, a korabeli szocialista ós demokratikus mozgalmak és a „ruszin kérdés" kapcsolata, a hajdúdorogi akció rajza, a „ruszin" értelmiség szerepe az orosz kultúra közvetítésében, a sajtóbázis kiszélesítése, különös tekintettel a többi magyarországi nemzetiségre. A Bírálóbizottság kielégítőnek tartotta a jelölt válaszát a vitatott kérdésekkel kapcsolatban, és egyhangúan javasolta Mayer Mária részére a történelemtudományok kandidátusa fokozat odaítélését. A Történelemtudományi Szakbizottság 1971. november 22-i ülésén Mayer Mária részére a történelemtudományok kandidátusa fokozatot odaítélte. * Varga János, a Művelődésügyi Minisztérium Levéltári Igazgatóságának önálló osztályvezetője, a történelemtudományok kandidátusa 1971. dec. 20-án védte meg a „Jobbágyrendszer a magyarországi feudalizmus kései századaiban (1556 —1767)" c. doktori disszertációját. A vitára kiküldött bírálóbizottság elnöke Elekes Lajos, az MTA levelező tagja volt; a disszertáció opponensei Pach Zsigmond Pál akadémikus, Makkai László, a történelemtudományok doktora, Szendrey István, a történelemtudományok kandidátusa. A kiküldött bizottság a dolgozat új tudományos eredményeit a következőkben foglalta össze: A disszertáció a kései feudalizmus magyarországi XVI—XVIII. századi formáinak problematikáját a társadalmi és jogi fejlődés sokáig meglehetősen elhanyagolt oldaláról ragadta meg. Lényeges és maradandó értéket alkotott, kivált a szabadmenetelű jobbágyrótegek kialakulásának és fejlődésük megrekedésének a bemutatásával, valamint a kérdésnek a második jobbágyság rendszerébe való beillesztésével. A munka kiemelkedő érdeme az igen nagy, túlnyomó részben kiadatlan, ismeretlen vagy alig felhasznált levéltári forrásanyag megmozgatása és éleselméjű analízise, nem különben kiemelkedő érdeme az a biztonság, amellyel több évszázadon át ívelő problémáját egységbe fogja. Módszerének igen tanulságos vonása a jogi normáknak és a tényleges, gazdag változataiban regisztrált gyakorlatnak a szisztematikus konfrontálása, az alapvető gazdasági-társadalmi meghatározók figyelembevételével. Külön figyelmet érdemel az a módszeres forráskritikai eljárás, amellyel egyes alapvető jogforrások hagyományosan téves értelmezését kiigazította. Munkájának eredményeképpen az eddiginél teljesebben ismerhető meg a magyarországi késői feudális fejlődós nem egy nagyfontosságú, ám eddig alig, vagy egyáltalán nem tanulmányozott jelensége. A disszertáció vitája során felmerült kérdéseket, a jelölt válaszait, és a disszertációval kapcsolatban kialakított végleges álláspontját a bírálóbizottság a következőkben foglalta össze: 1) Az örökös jobbágyság létrejöttének, illetve előzményeinek problémája, amely túlnyomórészben a disszertáció időhatárain kívül esik, de vitatása tudományosan mégis igen gyümölcsözőnek bizonyult. A jelölt a vonatkozó opponensi vélemények figyelembevételével pontosabbá tette az 1514. évi törvények és a további fejlődés összefüggéseire vonatkozó megállapításait. 2) Közeledtek az álláspontok abban a mindkét oldalról komoly tudományos érvekkel folytatott és további kutatásokra ösztönző vitában, amely az örökös jobbágy -28*