Századok – 1972
Krónika - A Magyar Történelmi Társulat hírei - 1225/IV–V
KRÓNIKA 1269 de annak konszolidálásában hasznavehetetlen politikai csoportokat a további küzdelemből kiszorítani. Az Eötvös Loránd Tudományegyetem hallgatója, Fröhlich Ida nyerte el az Ókortudományi Társaság által adományozott különdíjat, „Alvilágleírások az ókori keleten" című dolgozatával. Munkájának célja két ókori keleti hagyomány alvilágképének rekonstruálása. A mezopotámiai alvilág-felépítést elemezve a szerző megállapítja: a- szövegek tanúsága szerint az alvilág a reális világ tükörképeként jelenik meg. A dolgozat feltárja az „alvilágjárás" mibenlétét, és elemzi az evvel kapcsolatos motívumok funkcióját, párhuzamait, jelentésváltozatait és a rájuk vonatkozó képzeteket is. Az ótestamentumi hagyományban nem találjuk meg az alvilág járás mozzanatát. A szerző ennek ellenére rámutat, hogy itt is feltételezhetünk az alvilággal kapcsolatos képzeteket, melyeknek elemei csak a késői apokrif iratokban jelennek meg. Az apokrif descensusok motívumait középkori forrásokban is megtalálhatjuk, s egyes keleti elemek szétszóródva továbbélnek a keresztény felfogásban is. Komparatív történeti stúdium Gellén József debreceni egyetemi hallgató (KLTE) munkája, a „Bölöni Farkas Sándor és A. de Tocqueville Amerikája" című dolgozat, amelyet a zsűri a Kossuth Könyvkiadó által felajánlott különdíjjal tüntetett ki. A munka felhívja a figyelmet arra, hogy Bölöni „Utazás Észak-Amerikában" című munkája számos olyan felismerést tartalmaz, melyeket a tudományos közvélemény általában Tocqueville egy évvel később megjelent könyvének tulajdonít. A dolgozat filológiai módszerrel elemzi Bölöni ós Tocqueville gondolatait a múlt századi Amerika társadalmáról, kormányzati rendjéről és alkotmányáról. Foglalkozik emellett a két szerzőnek az indiánokkal és a négerekkel kapcsolatos megnyilatkozásaival is. Debreceni diákok, a Kossuth Lajos Tudományegyetem hallgatói kapták megosztva a Társadalmi Szemle különdíját, XX. századi gazdaság- és társadalomtörténeti munkáikért. Szani Ferenc „A budapesti munkásság életszínvonalának alakulása az 1920-as években" címmel azt elemzi, hogy milyen tényezők vizsgálata szükséges a budapesti munkásság életszínvonalának feltárásához. Foglalkozik a családnagyság, a foglalkoztatottság, a munkaidő, a lakásviszonyok és a munkabér problémáival az adott korszakban, és tárgyalja az egészségügyi és kulturális színvonal kérdéseit is. Timár Lajos dolgozatában („Az Alföld mezőgazdasága a két világháború között") nagy figyelmet szentel a földrajzi tényezők és a mezőgazdasági termelés kapcsolatának. Elemzi az Alföld demográfiai viszonyainak hatását az agrárfejlődésre, különös tekintettel az olyan sajátos alföldi településformákra, mint a tanya ós az alföldi város. A szerző vizsgálódásait részben új forrásanyagra építi, felhasználva Juhos, Kulin és Kesztyűs különböző alföldi gazdaságokra vonatkozó adatfelvételeit is. Dolgozatának talán legfontosabb következtetése az, hogy az 1930-as években a Tiszántúl legnagyobb részén az amerikai utas fejlődés teljes „beszűküléséről" kell beszélnünk. A díjazottakon kívül összesen tízen kaptak elismerő oklevelet: három budapesti, három debreceni és két szegedi egyetemi hallgató, illetve a nyíregyházi és a pécsi Tanárképző Főiskola egy-egy diákja. Az egyetemek és a főiskolák közötti — természetesen: nem-hivatalos — verseny adatait összegezve megállapíthatjuk: a díjak és dicséretek — s így a jó dolgozatok — számát, a vitákban való részvétel arányát és színvonalát, a konferenciára való felkészülés intenzitását tekintve a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem érte el a legtöbb eredményt — és nemcsak a történelmi pályamunkák vonatkozásában. Második helyen a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem diákjait kell említenünk, és mellettük a szegedi József Attila Tudományegyetem hallgatóit. Kiegyensúlyozottan, színvonalasan szerepelt a szegedi, a nyíregyházi és a pécsi Tanárképző Főiskola is, lehetőségeiknél, adottságaiknál fogva természetszerűen elmaradva az egyetemek mögött.
