Századok – 1972
Közlemények - Dóka Klára: A céhes mesterré válás feltételei Pesten az 1840-es években 96/I
104 DÓKA KLÁRA Bár a 30—40-es években kiadott privilégiumok szövege sem tér el az általános céhszabályoktól, azok nem fedik a valóságot. Maguk a céhek sem egyeznek abba bele, hogy három év legényidő után felvegyék mesternek supplikánsaikat.39 A tanulólevél kiállításától a tanácsi mesterjog megszerzéséig eltelt legényidő három részből áll: 1. A felszabadított inas rövid ideig tanító mesterénél marad. 2. Vándoridő: amit tanulóhelyétől távol tölt (még nem Pesten). 3. Pesten töltött legényidő: a) a pestiek hazatérésük után a városi mesterek előtt igazolják tudásukat, b) a vidékiek és külföldiek részére vándoridőnek számít, de rendszerint letelepedéssel jár együtt. A vargák, szabók, kőművesek, mészárosok töltik ki a leghosszabb legényidőt, legtöbbjük 10—20 évet, a lakatosoknál, asztalosoknál, csizmadiáknál a legényévek száma kisebb (8—15 év). A bérkocsisoknál a privilégiumban előírt szolgálati idő kétszeresére emelkedett. A vándoridő az asztalosoknál és csizmadiáknál a leghosszabb (legtöbbjük 5—15, ill. 9—13 évet vándorol), csak ezután következnek a vargák, lakatosok és a szabók (5—10 év). A vándorlás után Pesten töltött legényidő nem mutat nagyobb eltéréseket (5—10 év). Meg kell jegyezni, hogy a vándoridő túllépése az asztalosoknál és a csizmadiáknál kapcsolatos azzal, hogy a mesterré válás feltételei a magyar vidéki városokban még nehezebbek voltak. A két iparághoz tartozó mesterek nagy része vidékről származott ós születési helyén nem találva boldogulást, végső megoldásként Pestre telepedett, mivel a nagyobb konkurrencia által teremtett lehetőségek jobb megélhetési viszonyokat biztosítottak. A X. céhszabály értelmében vándorlásnak kell tekinteni minden, a tanulóhelytől távol töltött időt. A céhek egy része azonban fellép azzal az igénnyel, hogy a leendő mesterek külföldön is járjanak. A nyerges céh 1842-ben visszautasít egy legényt, aki magyarországi létére nem külföldön járt vándorideje alatt, hanem csak a magyar városokat látogatta.40 Az egyes céhek supplikánsai közül az építőmesterek vándorút ja a legváltozatosabb. Hosszú időt töltenek külföldön az asztalosok, lakatosok, és majdnem mind eljutnak legalább az örökös tartományokba a vargák és szabók, de a csizmadiák rendszerint csak Magyarországon vándorolnak. Jelentős területeket járnak be a nyergesek, aranyművesek is, viszont vándoridejüket igyekeznek csökkenteni. A céhek megkövetelték a legényektől, hogy ne szakítsák meg vándoridejüket, ne dolgozzanak kontárnál. A nem céhes mestereknél töltött vándoridőre kevés példa akad: a pesti gyárakat említik elsősorban a kérelmezők. Kádárlegények nyertek alkalmazást a Lichtl-cukorfinomítóban, lakatosok Pokorni tűzhelygyárában, asztalosok a vasútnál, nyereggyártók Vinter, Kölber kocsigyárában. Ezeknek legényidejét elfogadja a céh, nehézséget támaszt azonban az előzőleg Seyb Vilmos kalapgyárában dolgozó és a Hengermalomban alkalmazott supplikánsokkal szemben.41 A hajfodrász céh privát szolgálatnak tekinti Axmann Károly többéves német színházi alkalmazását.4 2 A céhszabályok XI. §-a lehetővé tette azt, hogy a mesterjelöltek felmentést kér" 39 BFL. Rel. a. n. 12512. 40 BFL. Rel. a. n. 12170. OL. Dep. Civit. 1844/36 — 590. „ . . .sondern hielt sich beständig in seinem Vaterlande Ungarn, . . . welches nach dem ausdrücklichen Sinne der allerhöchsten Verordnungen keineswegs als eine eigentliche Wanderschaft aufgenommen werden kann." 41 BFL. Int. a. n. 12208. OL. Dep. Civit. 1846/36-719, 848, 1847/36-20. 42 BFL. Rel. a. n. 8850. OL. Dep. Civit. 1843/36-196.
