Századok – 1972
Közlemények - Dóka Klára: A céhes mesterré válás feltételei Pesten az 1840-es években 96/I
A CÉHES MESTERRÉ VÁLÁS FELTÉTELEI 101 1848-ig a városi tanács ellenőrző szerepe következtében a mesterfelvétel két fázisra különült el: 1. a mesterjog megadása, tanácsi mester felvétel (Aufnahme) 2. a remek feladása, bekebelezés a céhbe (Einverleibung). 18 Az első fázisban a városi tanács határozatának, a másodikban a céhgyűlésnek volt döntő szerepe, de a két szakasz nem különült el teljesen ügyintézési fórumok szempontjából. A tanács a mesterjog megadásakor is megkérdezte a céh véleményét, a remekléssel kapcsolatos sérehnekért pedig a kérelmezők kereshettek a hatóságoknál a céhvei szemben orvoslást. A városi tanács ragaszkodott a sorrendhez. Ha megszegték, utasítást adott az előzetes tanácsi vélemény tiszteletben tartására: a céh „semmi oly egyént, ki eleve hatóságilag mesternek való felvételre alkalmassá nem találtatott, czéhbeli tagjai közé felvenni ne merészeljen".1 9 A tanácsi mester felvételhez minden céhnél azonos igazolásokra van szükség. A közellátási és egyéb szempontból zárttá vált céheknél ez a felvétel összeolvad a bekebelezési eljárással, a kettő megkülönböztetése formálissá válik. A hivatalos, legális felszín (kérelem, remeklés, városi taksa) alatt itt más formái is kialakultak a mesterjog szerzésének: eladás, bérbeadás, átruházás. Ezért a céhek bekebelezési ügyeit külön kell tárgyalni. 1848-ban, a céhszabályokat módosító rendelet érvényességének ideje alatt a tanácsi mester felvétel megszűnik. A supplikánsok ügyeiről kizárólag a céhgyűlésen döntenek. A ,,tanácsi mester" cím megadása Ha egy legény mesterjogot kért, mindenek előtt a városi tanácsnál kellett jelentkeznie. Be kellett mutatnia keresztlevelét, tanulólevelét, vándorkönyvét. Kérelmét és bemutatott iratait átadták a céhnek, hogy tegyen nyilatkozatot. Keresztlevélre azért volt szükség, hogy a kérelmező igazolja nagykorúságát. A céhek ragaszkodtak ahhoz, hogy a mesterjelölt legalább 24 éves legyen. A városi tanács megadta a mesterjogot mindazoknak, akik a 20. évet betöltötték, hivatkozva arra, hogy az 1840: XVI. t.c. is így állapítja meg a nagykorúságot. Másik ok, amiért a keresztlevelet a városi tanács kérte, az volt, hogy az új mester születési helyét igazolja. Származás szerint a kérelmezőknek három csoportját lehet megkülönböztetni. A kérelmezők több, mint 2/3 része magyarországi, 1/4 részük származik az örökös tartományokból, és csak igen kis százaléka azon túlról. Sok az idegen a nagy létszámú céhek közül a lakatosoknál, vargáknál, szabóknál, a csizmadiák, asztalosok vidékiek, míg a hentesek, bérkocsisok nagy része pesti születésű. Egy 1842-es osztrák statisztika alapján a bécsi iparosok számaránya származás szempontjából úgy oszlik meg, hogy 1/4 részük bécsi, 1/4 rész költözött be a tartományokból, a mesterek másik fele pedig külföldi születésű.2 0 Pesten ehhez képest az arány a belföldiek javára tolódik el. Ez arra mutat, hogy a bécsi piac konkurrenciája jobban vonzza az idegeneket, ott könnyebben megtalálják számításukat. A céhes iparosokkal szembeni ES 1 8 Az elkülönülés egyes kérelmek formuláiból is kiolvasható: pl. BFL. Rel. a. n. 12104: „um seine Aufnahme zum hiesigen Tischlermeister, und um seine Einverleibung in die betreffende bürg. Innung." 19 BFL. Rel. a. n. 14233. 20 H. Benedikt : Die wirtschaftliche Entwicklung Österreichs von der Industriellen Revolution bis zum Ende der Monarchie (B. Zimmel kiad. 100 Jahre im Dienste der Wirtschaft. WTien. 1961) I. köt. 38-39. 1.
