Századok – 1972
Közlemények - Fügedi Erik: Koldulórendek és városfejlődés Magyarországon 69/I
94 FÜCJEDI ERIK A középkor végi helyzet Befejezésül még egy tekintetet kell vetnünk a XVI. század elejének állapotára, meg kell kísérelnünk felvázolni a városhálózatot a koldulórendek segítségével, ilymódon ellenőrizni eddigi fejtegetésünket. A koldulórendek elterjedését tekintve első pillanatra különös ranglista alakul ki. A vezető város változatlanul Buda a maga négy koldulórendi kolostorával (és három ispotályával).14 3 Budát azonban három-három kolostorral Szeged követi. De Esztergom, Pécs sem marad el. Pécs kétségtelenül a püspök és a káptalan földesúri joghatósága alatt állt. Szegedet sokszor számítják a mezővárosok közé, ami jogilag sem állja meg a helyét, de — amint éppen ez a rangsor bizonyítja — társadalmi szempontból sem indokolt. A három kiemelkedő várost 13 olyan település követi, amelynek mindegyikében két-két koldulórendi kolostor állt. Pest, Kolozsvár, Kassa, Beszterce, Nagyolaszi, Fehérvár, Nagyszombat, Várad, Szatmár és Beregszász mellett ide tartozik Eger és a földesúri joghatóság alá került Győr valamint az ugyancsak magánföldesuraság alatt álló Sárospatak és Valkó megyei Újlak. Sárospatak urbanitásában semmiképpen sem kételkedhetünk. Kétségeink annál kisebbek, mert a két koldulórendi házon (domonkos és ferences) kívül itt még egy klarissza és egy beginakolostor is működött. Első tekintetre furcsa összeállítás, amely azonban bizonyos mértékben igazolja Le Goff elméletét. A városjelleget nem a jogi kiváltságok biztosították, és bizonyos, hogy éppen Újlak a maga ferences és ágostonos kolostorával, két plébániatemplomával ós talán két ispotályával,14 4 szerémi bort termelő magyar polgárságával — amely kegyes célokra nem kevesebb mint 170 forintot adott össze — városi hatóságával14 5 városiasabb volt mint egynéhány vitathatatlanul szabad királyi városunk. Ezt a névsort látva még feltűnőbb a tény, hogy bányavárosaink közül csak Selmecen és Gölnicbányán, ill. Nagybányán és Tordán találunk koldulórendi kolostort. Sem Besztercebányán, sem — ami meg feltűnőbb — a gazdag Körmöcön, sem a máramárosi sóbányák vidékén nincs koldulórendi ház, pedig városjellegük nem vonható kétségbe. Le Goff a francia püspöki székhelyeket emelte ki mint ahol a koldulórendek nem tudtak gyökeret verni. A magyar városok közül — ismeretlen oknál fogva — a bányavárosokban állt elő ugyanez a helyzet. Ezt a korrekciót elfogadva mégis úgy érezzük, hogy a koldulórendi kolostorok száma rangsorolja az ország városjellegű településeit mint ahogyan az is jellemző, hogy a legmagasabb szám mindössze négy kolostor. Párizsban 13 volt a számuk,146 s az arányok ebben az esetben is jellemzőek. 143 Eredetileg — és a cikk francianyelvű változatában is (Annales, E. S. C. 25/1970. 966—987. 1.) ide soroztam Patakot is. Détshy Mihály barátomnak köszönhetem azt az információt, hogy az ágostonos kolostor nem Patakon, hanem Újhelyen állt, így Sárospataknak csak két koldulórendi háza volt (domonkos és ferences). 144 Az egyik a Szt. László ispotály volt (Csánki II. 289), a második alapítását Újlaki Miklós vette tervbe, engedélyt is kért rá a pápától (Lukcsics: i. m. II. köt. 1231. sz.), de nem tudjuk, hogy a terv megvalósult-e (Somogyi: i. m. 83—84. 1.). 145 Csánki II. 288—289. 1. 146 Annales, E. S. C. 23/1968.
