Századok – 1972
Közlemények - Fügedi Erik: Koldulórendek és városfejlődés Magyarországon 69/I
KOLDULÓRENDEK ÉS VÁROSFEJLŐDÉS 91 egyedül a gyöngyösi, a Zápolyaiakéból egyedül a pápai kolostor megalapítására futotta.135 Csak az Újlakiak és a Marótiak alapítottak több birtokukon ferences kolostort, az előbbiek a galgócin kívül a várpalotait, az utóbbiak az atyait és a gyulait.13 6 A Kanizsaiakat már nem mernénk az Újlakiak és Marótiak mellé állítani, mert tulajdonképpen csak a kismartoni ferencesek tisztelhették a család világi tagjaiban alapítójukat, a hatalmas kanizsai uradalomba Kanizsai János érsek hozta a barátokat Kanizsára, mely ekkor már egy százada a család kezén volt.13 7 Megítélésünket az is befolyásolja, hogy pl. az Újlakiak nagykiterjedésű uradalmai közül az említett galgócin és várpalotain kívül csak az újlakiban volt — még a család birtoklását megelőző időből — koldulórendi kolostor (kettő is), de sem a Nyitra megyei temetvényi, sem a Vas megyei németújvári uradalomban. Káadásul a nagybirtokos családokban is többször egy-egy pap a kolostor-alapítás megindítója, Kanizsai János példájához még Alsáni Bálint esetét tehetjük hozzá.13 8 A mezővárosokban felépült kolostorok mérlege végeredményben az, hogy — az ágostonosokat is ideszámítva — nyolcvanhárom mezővárosban volt jelen valamelyik koldulórend. Ha tekintetbe vesszük, hogy az observánsok kerülték a városokat és hogy 18 faluban építettek új rendházat a XV. század folyamán, akkor is csak azt mondhatjuk, hogy ezekkel együtt sem lett volna több mint kereken száz mezővárosnak koldulórendi kolostora. A 800 mezőváros kétségtelenül irreális szám, de a 100 is az, s így aligha állíthatjuk, hogy azok a telepek léptek rá igazán a városi fejlődés útjára a mezővárosok közül, amelyekben koldulórendi kolostort találunk. Nem is várhatjuk, hogy minden nagyobb városban szükségszerűen koldulórendi kolostort találjunk, és itt még egyszer vissza kell térnünk a monasztikus rendekre. Fentebb azt állítottuk, hogy a monostoroknak nem volt szerepük korai városhálózatunk kialakulásában. Ezt az állításunkat fenntartva most mégis azt kell mondanunk, hogy a mezővárosi fejlődésben nekik is jutott szerep. A bencés, cisztercita apátságok, a premontrei prépostságok maguk is kisebb-nagyobb uradalmak központjai voltak, nem egyszer hiteleshelyi tevékenységet fejtettek ki. így elősegítették, hogy a falu, amelyben álltak, meginduljon a mezővárosi fejlődós útján. Erre a látszólag ellentmondásos szerepre itt most csak egy példát idézünk, Kapornak esetét. A bencés monostor itt is hiteleshely volt, a faluban sókamara székelt és a megyei nemesség gyűléseinek volt színtere, a XV. század derekától kezdve oppidum-ként emlegetik.139 Anélkül, hogy a példákat szaporítanánk, csak utalunk a bencés monostorral bíró Pócsváradra, Szekszárdra és Földvárra (Tolna megye), a cisztercita monostorral bíró Székre (Cikádor) és a premontrei prépostság székhelyeként ismert Jászóra ós Csornára. Valamennyi mezőváros lett. A galgóci példában nem hiába emeltük ki harmadik tényezőkónt az ispotályt. Mint láttuk, először 1400-ban említik, s az oklevél szerint ezt is a földesúr, Kont Miklós alapította és gazdag adományokkal látta el. Az ispotálynak nemcsak az volt kizárólagos joga, hogy Galgócon fürdőt tartson fenn, hanem házakat, telkeket, mészárszéket és szőlőt is kapott. Látszólag nincs különbség a ferences kolostor és az ispotály alapítása között. Mégis úgy érezzük, hogy egészen más jelenségről van szó. Egyrészt a kolostor alapítása tisztán vallási megnyilvánulás, az ispotályé pedig csak részben az. Az irgalmasság cselekedetein kívül a földesurat nyilván az vezette, hogy Galgócon voltak olyanok, akik az ispotályra rászorultak. Ez elsősorban társadalmi differenciálódásra mutat, amely egyeseket gazdagsághoz juttatott mások nyomora árán. Az ilyen nyomorultakról a fal-135 Uo. I. köt. 126., II. köt. 59., 134. 1. 136 Uo. II. köt. 209, 8., 70—71. 1. 137 Uo. I. köt. 118. 1. 138 Uo. II. köt. 7. 1. 139 Gsánki III. 20.
