Századok – 1972
Közlemények - Az 1514-es magyarországi parasztháborúra vonatkozó források a Zichy-család levéltárából (Közlik: Érszegi Géza–Kenéz Győző–Solymosi László) 1013/IV–V
KÖZLEMÉNYEK Érszegi Géza—Kenéz Győző—Solymosi László: Az 1514-es magyarországi parasztháborúra vonatkozó források a Zichy-család levéltárából Az 1514-es magyarországi parasztfelkelés mindezideig egyetlen monográfiája Márki Sándor tollából való, aki a történelmi életrajzok egyikét formálta meg a felkelés vezetőjéről, a székely Dózsa Györgyről.1 Dózsa György alakjának összefonódása a felkeléssel adja meg okát annak, hogy a Dózsa születésének 500. évfordulóját ünneplő megemlékezés idején a felkelésről is megemlékezzünk. Fekete Nagy Antal, aki munkásságának jelentős részét áldozta arra, hogy egy új, sokoldalú, már nem a történelmi személyiség, hanem a történelmi események oldaláról közelítő monográfiát írjon az 1514-es parasztfelkelésről, nemcsak feldolgozta az eredményeket, de kéziratának egy különálló részében tartalmi kivonatokban összeállította a felkelésre vonatkozó történeti emlékek levéltári anyagának repertóriumát. Az évforduló kapcsán vetődött fel annak a gondolata, hogy a jelenlegi formájában értékét kellőképpen ki nem fejező repertórium alapján a benne szereplő források szövege teljesen, illetőleg regesztaként kritikai kiadású okmánytárban lásson napvilágot. Indokolni látszott ezt az elhatározást az, hogy amíg középkori elbeszélő forrásaink jó kiadásban, olykor magyarul is kézbevehetők, addig a levéltárakban őrzött okleveles anyag tárgyi csoportosításban a korábbi századokra vonatkozóan is csak ritkán, időrendi csoportosításban pedig a XVI. század elejéről szinte egyáltalán nem jelent meg. Minthogy levéltári forrásaink — eltérően az elbeszélőktől — nem történeti célból keletkeztek, adataik kiértékelése sokoldalúbb; ezt — a források értékétől és ismertségétől függően — teljesszövegű közléssel kívánjuk elősegíteni. Célunk ezzel a szövegközléssel nemcsak egy adott történeti témára, a parasztfelkelésre vonatkozó források egyszerű átmásolása, egy régi kor írásjeleinek többé-kevésbé pontos rekonstruálása, hanem egy következetesen alkalmazott új szövegközlési mód bemutatása is. Ennek a bizonyos vonatkozásaiban új — bár nyomdatechnikai okokból a megjelenés előtt álló kötettel nem mindenben azonos — kritikai szövegközlésnek a próbájául szánjuk a Zichy-család levéltárából való források közlését. Felvetődik a gondolat, hogy miért éppen a Zichy levéltárat választottuk ki előzetes közlésre. 1 Márki Sándor: Dózsa György. Bpest. 1913 (Magyar Történeti Életrajzok 29).
