Századok – 1972

Közlemények - Az 1514-es magyarországi parasztháborúra vonatkozó források a Zichy-család levéltárából (Közlik: Érszegi Géza–Kenéz Győző–Solymosi László) 1013/IV–V

KÖZLEMÉNYEK Érszegi Géza—Kenéz Győző—Solymosi László: Az 1514-es magyarországi parasztháborúra vonatkozó források a Zichy-család levéltárából Az 1514-es magyarországi parasztfelkelés mindezideig egyetlen mono­gráfiája Márki Sándor tollából való, aki a történelmi életrajzok egyikét formálta meg a felkelés vezetőjéről, a székely Dózsa Györgyről.1 Dózsa György alak­jának összefonódása a felkeléssel adja meg okát annak, hogy a Dózsa születé­sének 500. évfordulóját ünneplő megemlékezés idején a felkelésről is meg­emlékezzünk. Fekete Nagy Antal, aki munkásságának jelentős részét áldozta arra, hogy egy új, sokoldalú, már nem a történelmi személyiség, hanem a történelmi események oldaláról közelítő monográfiát írjon az 1514-es parasztfelkelés­ről, nemcsak feldolgozta az eredményeket, de kéziratának egy különálló részé­ben tartalmi kivonatokban összeállította a felkelésre vonatkozó történeti emlékek levéltári anyagának repertóriumát. Az évforduló kapcsán vetődött fel annak a gondolata, hogy a jelenlegi formájában értékét kellőképpen ki nem fejező repertórium alapján a benne szereplő források szövege teljesen, illetőleg regesztaként kritikai kiadású okmánytárban lásson napvilágot. Indokolni látszott ezt az elhatározást az, hogy amíg középkori elbeszélő forrásaink jó kiadásban, olykor magyarul is kézbevehetők, addig a levéltá­rakban őrzött okleveles anyag tárgyi csoportosításban a korábbi századokra vonatkozóan is csak ritkán, időrendi csoportosításban pedig a XVI. század elejéről szinte egyáltalán nem jelent meg. Minthogy levéltári forrásaink — eltérően az elbeszélőktől — nem törté­neti célból keletkeztek, adataik kiértékelése sokoldalúbb; ezt — a források értékétől és ismertségétől függően — teljesszövegű közléssel kívánjuk előse­gíteni. Célunk ezzel a szövegközléssel nemcsak egy adott történeti témára, a parasztfelkelésre vonatkozó források egyszerű átmásolása, egy régi kor írásjeleinek többé-kevésbé pontos rekonstruálása, hanem egy következetesen alkalmazott új szövegközlési mód bemutatása is. Ennek a bizonyos vonatkozásaiban új — bár nyomdatechnikai okokból a megjelenés előtt álló kötettel nem mindenben azonos — kritikai szöveg­közlésnek a próbájául szánjuk a Zichy-család levéltárából való források közlését. Felvetődik a gondolat, hogy miért éppen a Zichy levéltárat választottuk ki előzetes közlésre. 1 Márki Sándor: Dózsa György. Bpest. 1913 (Magyar Történeti Életrajzok 29).

Next

/
Thumbnails
Contents