Századok – 1972
Tanulmányok - Braudel; Fernand: A történelem és a társadalomtudományok. A hosszú időtartam 986/IV–V
A TÖRTÉNELEM ÉS A TÁRSADALOMTUDOMÁNYOK 1007 elterjedt doktrínának az alapelemeit kutatja, kiindulva igazi divatbajövésétől, a XVI. század közepe tájától. Mennyi törés, mennyi változás minden pillanatban, még magában a machiavellizmus struktúrájában is, mert ez a rendszer nem rendelkezik a mítosz teátrális, szinte örök szilárdságával, hanem érzékeny a történelem hatásaira, ugrásaira, gyakori viharaira. Egyszóval nem csupán a hosszú idő nyugodt és egyhangú útjait járja. . . Tehát az az eljárás, amit Lévi-Strauss ajánl a matematizálható struktúrák kutatásában, nemcsak hogy a mikroszociológia szintjén helyezkedik el, hanem egyúttal a végtelenül rövid és az igen hosszú időtartamnak a találkozási pontján is. Mindent összevéve, arra ítéltetett-e a forradalmi kvalitatív matemetika, hogy csak az igen hosszú idő útjait járja? Ebben az esetben csak örök emberi igazságokra bukkannánk, a játék korlátozott volta folytán. Elsődleges igazságokra, a nemzetek bölcsességének aforizmáira, mondanák a rosszmájú emberek. Lényeges igazságokra, válaszolnánk mi, amelyek új fénnyel képesek megvilágítani magának az egész társadalmi életnek az alapjait is. De a vita nemcsak erről folyik. Nem hiszem, hogy ilyen — vagy hasonló — próbálkozásokat ne lehetne végezni az igen hosszú időn kívül is. A kvalitatív matematika számára nem számokat, hanem kapcsolatokat, viszonyokat is szolgáltathatunk, amelyeket igen szigorúan kell definiálnunk avégett, hogy matematikai jelekkel láthassuk el őket, s ennek alapján e jelek összes matematikai lehetőségeit anélkül lehet tanulmányozni, hogy a továbbiakban magával az általuk képviselt társadalmi valósággal foglalkoznánk. A következtetések érvényessége tehát a kiinduló megfigyelés hitelességétől függ, attól a választástól, amellyel elkülönítjük a megfigyelt valóság lényeges elemeit és amely meghatározza viszonyaikat e valóságon belül. Ennél fogva érthető a társadalmi matematika előszeretete a Cl. Lévi-Strauss által mechanikusnak nevezett modellek iránt, melyeket kis embercsoportokból kiindulva állítottak fel, ahol minden egyén szinte közvetlenül megfigyelhető, és ahol a nagyon homogén társadalmi élet lehetővé teszi, hogy pontosan meg lehessen határozni az egyszerű, konkrét és kevéssé változatos emberi kapcsolatokat. Az ún. statisztikai modellek ezzel szemben széles és komplex társadalmakra vonatkoznak, ahol csak az átlagok segítségével, djZäZ hagyományos matematika eszközeivel lehet megfigyelést végezni. Ha azonban a megfigyelő képes arra, hogy ilyen átlagokat nyerjen, mégpedig csoportok és nem egyének színtjén, akkor semmi akadálya annak, hogy megállapítsuk a már említett alapviszonyokat, melyekre szükség van a kvalitativ matemetikai feldolgozásokhoz. Tudomásom szerint ilyen jellegű kísérletek még nem folytak. Kísérletezésünk kezdetén állunk csak. Akár a pszichológia, akár a közgazdaságtan, akár az antropológia esetét vesszük, összes eddigi kísérleteik olyan jellegűek voltak, mint amilyenekről Lévi-Strauss kapcsán beszéltem. De a kvalitativ társadalmi matematika csak akkor állja ki majd a próbát, ha a modern társadalommal, annak kusza problémáival, az élet különféle életritmusaival kerül szembe. Fogadjunk, hogy lesz olyan matematikai szociológus, ki belevág majd ebbe a kísérletbe. Bizton számíthatunk arra is, hogy ez a kísérlet az új matematika által eddig alkalmazott módszerek szükségszerű felülvizsgálását fogja előidézni, mert ezek nem zárkózhatnak be abba, amit én túl hosszú időnek nevezek: újra rá kell találniuk az élet sokrétű játékára, valamennyi mozgására, valamennyi idejére, minden törésére, minden változatára. 11*
