Századok – 1972
Tanulmányok - Braudel; Fernand: A történelem és a társadalomtudományok. A hosszú időtartam 986/IV–V
A TÖRTÉNELEM ÉS A TÁRSADALOMTUDOMÁNYOK 1005 fellelhető néhány tucatnyi fonémára kezdett irányúlni, és a nyelvészet, legalábbis a nyelvészet egy része az utóbbi húsz évben kezdett eltávolodni a társadalomtudományok világától, hogy átkeljen azon a „hágón", amely a társadalomtudományokat a természettudományoktól elválasztja. A nyelv jelentésének kiterjesztése az elemi rokonsági struktúrákra, a mítoszokra, a szertartásrendre, a gazdasági cserére annyit jelent, mint ezt a nehéz, de üdvözítő utat e „hágón" át megkeresni. Ezt a hőstettet hajtotta végre Cl. Lévi-Strauss először a házassági kapcsolat, ezen első nyelv kapcsán, amely annyira lényeges az emberi kommunikáció szempontjából, hogy nincs olyan társadalom, legyen az primitív vagy sem, ahol a vérfertőzés, vagyis a szűk családi sejten belüli házasság ne lenne megtiltva. Ez tehát egy nyelv. E nyelven belül egy olyan alapelemet keresett, mely — ha úgy tetszik — a fonéma megfelelője. Vezetőnk 1949-es értekezésében33 ezzel az alapelemmel, ezzel a rokonsági ,,atom"-mal foglalkozott, annak legegyszerűbb megjelenési formájával, amelynek tagjai: a férfi, az asszony, agyerek és a gyerek anyai nagybátyja. Ebből a négyszögű elemből és a primitív világban ismert valamennyi házassági rendszerből — s számuk igen nagy — kiindulva keresik a matematikusok a lehetséges kombinációkat és megoldásokat. André Weill matematikus segítségével Lévi-Straussnak sikerült matematikai kifejezésekre és fogalmakra lefordítania az antropológus megfigyeléseit. Az ekképpen megszerkesztett modell a rendszer érvényességét, stabilitását bizonyítja, jelzi a rendszerben rejlő megoldási lehetőségeket. Látjuk, hogy milyen e kutatás menete: túlhaladunk a megfigyelés felszínén, hogy elérjük az öntudatlan vagy kevéssé tudatos elemek zónáját, majd ez utóbbi realitást kis, finomművű azonos elemekre redukáljuk, hogy viszonyaikat pontosan lehessen elemezni. Ezen a (bizonyosfajta, ezt a megszorítást én teszem hozzá) „mikroszociológiai" szinten „reméljük, hogy képesek leszünk úgy észlelni a legáltalánosabb strukturális törvényeket, mint ahogy a nyelvész az infra-fonémikus szinten, a fizikus pedig az infra-molekuláris szinten, azaz az atom színtjén fedezi fel a maga törvényeit"3 4 . A játék nyilvánvalóan sok más irányban is folytatható. így mi sem tanulságosabb, mint látni, hogy Lévi-Strauss ezúttal a mítoszokkal, sőt, horribile dictu, a gasztronómiával (e másik nyelvvel) foglalkozik: a mítoszokat egy sor elemi sejtre, mithémákra,, a szakácskönyvek nyelvét (anélkül, hogy túlságosan hinne a dologban) gusztémákroj redukálja. Mindenkor a mélységben levő, tudatalatti színteket kutatja: hiszen beszéd közben az ember nem foglalkozik előadása fonémáival; étkezéskor sem törődik (eltekintve a kivételektől) a „gusztémákkal", ha ugyan vannak gusztémák. És mégis minden alkalommal ott \annak velünk ezek a finom és pontos viszonyok. Vajon az lesz-e a szociológiai kutatás utolsó szava, hogy ezeket az egyszerű és titokzatos kapcsolatokat ragadja meg valamennyi nyelv mélyében, hogy Morse-ábécére, az 81Z ctZ egyetemes matematikai nyelvre fordítsa le aztán őket? Ez ti. az új társadalmi matematika célkitűzése. De mondhatom-e derültség nélkül, hogy ez egy egészen más história. 33 Les structures élémentaires de la parenté. Paris, P.U.F. 1949. Ld. Anthropologie structurale, 47 — 62. 1. 34 Anthropologie .. . 42 — 43. 1. ázadok 1972/4—5.
