Századok – 1971

Folyóiratszemle - Milov; L. V.: Az oroszországi eredeti felhalmozás és kapitalizmus kialakulásának néhány kérdéséről 828/III–IV

828 ( FOLYÓIRATSZEMLE az egyedüli összetartó erő az uralkodó osztály tagjai között, s a vazallitásnak éppen e hierarchikusan tagolt földtulajdon és az adománybirtokok rendszere volt az alapja. Végső konklúziója mégis az, bármilyen széleskörűen terjedt is el a feltételes birtokok rendszere, nem tekinthető a feudális földtulajdon szükségszerű ismérvének. Amikor a vazallusi, lovagi fegyveres kíséretek helyét az államhatalom reguláris hadserege foglalja el, a korábbi feltételes birtokok feltétel nélkülivó, korlátlan földtulajdonná alakulnak át. A feudális földtulajdon monopolisztikus jellegével kapcsolatban Sapiro kiindulópontja: miként a kapitalizmusban a burzsoázia monopolisztikusan birtokolja a termelőeszközöket, ugyanúgy a feudalizmusban az uralkodó osztály a földtulajdon-monopóliumot használja fel a járadék szerzésre. Mégis a földtulajdon-monopólium marxi értelmezése — a földtulajdon monopol-jellege azt jelenti, hogy a tulajdonosnak joga van a földgolyó egy bizonyos részének kizárólagos használatára — azt jelenti, hogy a monopóliumot éppen azért nem tekinthetjük a feudalizmus specifikus vonásának, mert mindenféle földtulajdon jellemzője. Az általános értelemben felfogott monopólium mellett a feudalizmusban természetesen érvényesül az uralkodó osztálynak az a törekvése, hogy a földtulajdonra való jogot saját rendi privilégiumává tegye, ami számos esetben sikerült is, bár a városlakók, szabad paraszti rétegek stb. földtulajdona rést ütött e kiváltságon. A tanulmány befejező része az oroszországi feudális földtulajdon különleges formáival és az ezekkel kapcsolatos vitákkal foglalkozik. Az első probléma az ún. „fejedelmi főtulajdon" a kijevi orosz államban. Az uralkodók földtulajdon joga általában igen szélsőséges határok között mozgott. Egyes esetekben csak territoriális főtulajdon (domínium eminens) vagy csak „címzetes" tulajdon (Titulareigentum) volt, miként Marx az angol királyoknak az egész országra érvényes tulajdonjogát nevezte. Máskor viszont — különösen néhány ázsiai ország esetében — az uralkodó tekinthető az állam egyedüli tényleges tulajdonosának. Az orosz fejedelmek nem tartoznak ez utóbbi csoportba, a kijevi államban az alattvalók adójával rendelkeznek, azt adományozzák el párthíveiknek, nem pedig a földet. A másik kérdés az északi területek paraszti közösségeinek tulajdonjogi viszonyaival kapcsolatos (az ún. fekete emberek, azaz olyan parasztok, akik nem kerültek magánföldesúri joghatóság alá). A sokféle véleménnyel szemben Sapiro szerint e parasztok esetében a tulajdonjog az államhatalom (fejedelem) és a paraszti faluközösség között oszlott meg. A tanulmányt végül a feudális földtulajdon tőkés tulajdonná alakulása kérdésének elemzése zárja. (Voproszi Isztorii 1969. 12. szám, 57—72. I.) 0. L. V. Milov: Az oroszországi eredeti felhalmozás és kapitalizmus kialakulásának néhány kérdéséről A szovjet történettudományban évtizedekig uralkodó szemlélet gyökeres megváltozásáról tanúskodik a cikk. Alapos felkészültséggel törekszik a kérdés elméleti vonatkozásainak tisztázására. Megfontolt kritikával kezeli a témát kellő elméleti tisztázottság, a konkrét viszonyok objektív feltárása nélkül taglaló munkákat. Végkövetkeztetései pedig alapvetően eltérnek a téma kutatása során korábban rögzített értékelésektől. Bevezetőként az oroszországi kapitalizálódás néhány sajátosságát említi meg. A kapitalista fejlődés feudális maradványokkal terhelt, a közvetlen termelők a termelőeszközöktől nem szakadtak el teljesen. Következő lépésként az eredeti felhalmozás