Századok – 1971

Történeti irodalom - Dejiny Slovenska. I. Od najstaršich ćias do roku 1848. REd. L’udovít Holotík; JánTibenský. II. Od roku 1848 do roku 1900. Red. L’udovít Holotík Julius Mésároš (Ism. Niederhauser Emil) 801/III–IV

TÖRTÉNETI IRODALOJÍ 803 A II. kötet négy részben tárgyalja, mint utaltunk rá, jóval részletesebben, mint az I., az eseményeket. Az első rész az 1848—49-es forradalmat mutatja be, utal arra, hogy a magyar forradalom vezetőinek a rövidlátása az ellenforradalom karjaiba kergette a magyarországi nemzetiségeket, amelyek egyébként a forradalom antifeudális vívmányait nagy lelkesedéssel fogadták. A magyar forradalom fejlődésében egyébként két szakaszt különböztet meg, a másodikban, amely a fegyveres szabadságharccal azonos, úgy látja, a nemzeti kérdés állt az előtérben, nem az antifeudális intézkedések, mint az elsőben. A második rész az abszolutizmus korát tárgyalja, rövid egyetemes történeti bevezetés után elsősorban a korszak gazdasági és társadalmi fejlődését vizsgálja, a forrásadottságokra való tekintettel itt is, és a dualizmus korára vonatkozólag is mindig az egészében Szlovákián belül lévő 10 vármegye, ill. az 1918-ban megosztott öt vármegye adatait összegezi. A szlovák nemzeti mozgalomról szólva megemlíti, hogy Stúr csalódottságában idealizálta a korabeli cári Oroszországot. A dualizmus korszakát vizsgáló harmadik rész első fejezete (ismét rövid egyetemestörténeti áttekintés után) először 1890-ig vizsgálja a politikai fejlődést, azután két fejezet a mezőgazdaság és az ipar, ill. a társadalom fejlődésót a század végéig, majd újabb fejezetek a dualizmus válságát, a szlovák nemzeti mozgalmat a század végén és a munkásmozgalmat ugyancsak a század végén. A dualista magyar állam berendezésénél hangsúlyozzák az erős centralizmust és a 48-as kontinuitást. A szlovák nemzeti mozgalomról szólva utal a munka a mozgalom burzsoá kötöttségére, de egyúttal arra a roppant lelkesedésre, amely a mozgalom polgári vezetőit fűtötte. A mezőgazdasággal foglalkozó fejezet erősen hangsúlyozza a feudális maradványok szerepét, s azt, hogy a tőkés fejlődés még csak elmélyítette a nagy- és kisbirtok közt meglévő szintkülönbséget az előbbi javára. Az iparfejlődést tárgyaló fejezet (amely valamennyi jelentős vállalatot egyenkint felsorol és jellemez) azt állapítja meg, hogy a magyarországi ós összbirodalmi konkurrencia miatt a szlovákiai ipar csak lassábban és egyoldalúan tudott fejlődni, s jóformán minden vállalatnál a magyar és osztrák, tehát idegen tőke játszott uralkodó szerepet. Igen részletes a társadalmi fejlődést elemző rész is, amely még az egészségügyi viszonyok rajzának is nagy figyelmet szentel. A munkásmozgalomról szólva kiemelik annak internacionalizmusát, szolidaritását a többi magyarországi nemzetiség dolgozó osztályaival, fejletlenségével magyarázzák, hogy a nemzeti kérdésben nem tudott olyan álláspontot kialakítani, amely ekkor programmá válhatott volna. Magyarország egységének kérdésében sem pozitív, sem negatív álláspontot nem foglalt el, bár a nemzeti önrendelkezés elvét olykor felvetette. Az 1890-es évek nemzeti mozgalmáról szólva természetesen részletesen tárgyalja a kötet a magyarországi nemzetiségek együttes mozgalmait. Míg az előző kötet egy-egy korszakon belül adott, általában zárófejezetként, áttekintést a kulturális fejlődésről, itt a negyedik rész egészében a kultúrtörténet kérdéseit tárgyalja. Sajnos azonban itt is többnyire csak felsorolást kapunk, habár bővebbet, mint az előző kötetben, egyéniségekről és a kultúra egyes ágainak a fejlődéséről, de mindez itt sem áll össze valamiféle szintézissé, amely a korszak kulturális fejlődésének fő vonalait és jellegzetességeit tárná fel. Alkalmasint összefügg ez azzal, hogy éppen ezt a részt túl sokan írták. Nyilvánvaló, hogy ez az ismertetés nem adhat tartalmi áttekintést, hiszen egy nemzet történetének majdnem egészéről van szó, az utolsó — igaz, hogy a legfontosabb — évtizedek kivételével. A fentiekben nem is ilyen tartalmi ismertetésre törekedtünk, inkább csak azt kívántuk jelezni, milyen periodizációval tárgyalja a két kötet a szlovák történelmet, s néhány olyan megállapítást idéztünk, amelyek az összmagyarországi fejlődós szempontjából is alapvetőek. A munka, bármennyire is tudományos megalapozottságú, szélesebb olvasóközönségnek szól, ennek megfelelően az elbeszélés dominál benne. Az első kötet régészeti feje-