Századok – 1971

Közlemények - Cserenko és Budina (Közlik Ruzsás Lajos és Angyal Endre) 57/I

CSERENKÓ ÉS BUDINA 67 Szeptember 5-én, Kisboldogasszony napja előtti csütörtökön kora reggel a törökök felgyújtották a nagy bástyát a nagy várban, úgy hogy a bástya vadul égni kezdett. Ehhez járult még a nagy déli szél, és elkezdte a tüzet bevinni a várba, mert a bástya mellett jelgyújtotta a fát, amelyet odaraktak palánképítés végett. Ettől meggyulladtak az úr istállói és valamennyi ház a nagy várban olyannyira, hogy az egész vár égni kezdett. Ennél a. bástyánál volt tüzelésre elkészítve valamennyi török pattyantyú, hogy szünet nélkül lőjenek négy oldalról. A janicsárok aztán puskákkal lőttek befelé a várba; mintha az eső esnék, olyan sűrűen hullottak a puskák golyóbisai a várba. A kapu felöli bástyát pedig, amelyet Nádasdy-bástyának hívtak, vadul rohamozták akkor, és a bástyába behatoltak a törökök. Ennél a b istyánál ott volt Zrínyi úr és nagy harcot vívott a törökkel; kétszer kiűzte a. törököket a várból. Ekkor, ebben a harcban esett el Novákovics Iván. Zrínyi úr pedig már látta, hogy a tűz a puskapor közelébe ér, és hogy a tűz miatt már nem lehet tovább a nagy várban maradni. A puskapor ugyanis a külső nagy várban volt, pont a kis vár kapuja előtt, és mértéktelenül nagy summa volt belőle. A török erők pedig minden oldalról behatoltak a bástyáról a nagy várba, miközben harcoltak a hátramaradt vitézekkel. Aki menekülni tudott, a belső várba futott, künnmaradt azonban sok vitéz, sok asszony és gyerek : a törökök vagy levágták vagy zsákmányul ejtették őket, a vitéz embereket, akik künnrekedtek, lerágták, az asszonyokat és gyerekeket pedig a török táborba hajtották. Ekkor pedig a dicső Zrínyi Miklós úr elrendelte, hogy zárják be a belső vár kapuját, maradék vitézeivel, akik még életben voltak. Megparancsolta a vajdának és kapitányoknak, hogy osszák el a helyeket és strázsákat, ki hol álljon és ki mire vigyázzon. A nagy vár palánkja ugynis teljesen egy volt a belső vár palánkjával, úgy hogy a töltésen a nagy várból a belső várba lehetett menni, mert maga- a belső vár a nagy vár szögletében volt, és nem voltak meg benne a nagy vár többi erődítményei, hanem csak azok a házak, amelyekben Zrínyi úr lakott, aztán a régi falazott házak, amelyekben a puskapor volt, mindenféle ágyú megmaradt készletével. Sok élés is künnmaradt : búzaliszt, amelynek nem tudták mennyiségét, sok búza, amelynek szintén nem tudták mennyiségét, árpa, mértéktelenül sok szalonna és száraz hús, ötven hordó bor, háromszáz hordó ecet, negyven hordó mindenféle kása, csudasok száraz hal, bab, borsó és lencse, ebből csudasok volt, aztán mindenféle más élelmiszer, amelynek mennyiségét senki sem ismerhette. Mindez ezen a napon a nagy várban maradt, és mindez elpusztult a tűztől, úgy hogy sem a töröknek, sem nekünk nem volt, hasznunkra. Valamennyi nagy ágyú is künn maradt a külső nagy várban, ezeket a törökök künn megtalálták és elfoglalták, és ezekkel a mi ágyúinkkal kezdtek minket a belső várban lőni. Addig lőttek minket a várban, amíg el nem foglalták tőlünk a belső várat is, amit lenn később majd meg fogtok érteni. A belső várban pedig nem volt több ágyú, mint csak két pattantyú, három mozsár és négy tarack, a. többi mind török kézre jutott és elveszett a külső nagy várban. Élésből sem volt több a belső várban, mint ezer köböl csurgói liszt, amelyet Zrínyi úr hozatott ide majorságából Csurgóról. Nagy hiány volt kenyérben és vízben is a belső várban, úgy hogy a szomjúságtól asszonyok és gyerekek pusztultak el. Minden vitéz, gy/dogos és lovas még elég éléssel rendelkezett volna, ámde a külső várban, ahonnan már senki sem tudott bármit is magával vinni a belső várba. Künn minden elégett és elpusztult, ezért aki bemenekülhetett a várba, nem törődött sem arannyal, sem ezüsttel, olyan hirtelen történt ennek a várnak a veszése. így tehát elesett a külső vár, a törökök telepedtek meg benne, és a törökök benn a várban a töltésre, amelyről az előbb szó volt, sok zászlót tűztek. Csütörtökön és pénteken aztán a törökök nyugodtan maradtak a várban, mi pedig a kis várban, bezárva és köröskörül megszállva, minden oldalról, úgy hogy senki sem tudott hozzánk bejönni a várba vagy kimenni a várból. Szeptember 7. napján, azaz Kisboldogasszony előestéjén, korán reggel hat órakor a török felgyújtotta az úr házait, amelyek a belső várban voltak. Ebben az időben a szultáni sereg egész erejével rohamra indult a belső vár ellen. Sok török dobot kezdtek verni és sok trombitán trombitálni, és a török annyi zászlót hozott a nagy várba, hogy csak Isten tudja a számukat. Nem lehetett látni sem a mezőket, sem a vizeket, sem « nádasokat : mindez tele volt törökkel, a palánk mellett is minden tele volt velük. Es éppen abban az időben elkezdett a vár égni, mértéktelenül és kegyetlenül. Amikor már látta Zrínyi úr, hogy a vár vadul ég, és nem lehet többé megmaradni benne, megparancsolta komornyikjának, Cserenkó Ferencnek, hogy adjon teljesen tiszta ruhát rája, inget és egyebeket. Megparancsolta, hogy hozzon atlaszt, szideriai alsóöltönyt és mentét, majd így szólt valamennyi vitézhez, aki vele volt : „Nekem most nincs szükségem nehéz ruhákra, hanem könnyűekre, amelyekben jobban tudok forgolódni." Es megparancsolta neki, hogy adjon rája kalpagot, fekete bársonyból aranyos szegéllyel, amelyen násfa van gyémánt-drágakőből, fölötte pedig értékes fekete kócsagtoll, ,,amilyent az esküvőmön hordtam". Azt is megparancsolta neki, hogy hozzon száz aranydukátot, valamennyit magyart, és ne legyen köztük egy török sem. Amikor pedig komornyikja meghozta ezt a száz arany dukátot, elrendelte, hogy csurgassa bele az atlasz zsebébe, és elrendelte, hogy 5*