Századok – 1971
Közlemények - Sipos Péter: Milotay István pályaképéhez 709/III–IV
714 SIPOS PÉTER 1913. december 25-én jelent meg az Új Nemzedék c. hetilap első száma. A programadó vezércikk nyomban meghirdette a kétfrontos harcot — egyfelől a konzervatív-liberális rendszert támadva, amely „maradisággá fajítja és a fejlődéssel ellentétbe állítja a nemzeti eszme ápolását", másfelől a polgári demokratikus tényezők ellen, melyek a modernség és haladás ürügyén rombolni akarnak és lebecsülik a „magyar nép kipróbált lelki és erkölcsi tulajdonságait".2 4 Persze támadásainak elsődleges célpontja a haladó irányzatok képviselői. Különös gyűlölettel támadta a polgári radikalizmust, amelyet azért tett felelőssé, mert ,, . . . egy új politika tudományos megalapozásának jelszava alatt a magyarságra egy degenerált, pusztulásra ítélt ázsiai horda erkölcseit, képességeit és bűneit bizonyította rá." Ezen agitáció eredményeképpen a magyar értelmiség azon részében, „amely élén szokott járni minden haladó mozgalomnak, ellenszenvet, idegenkedést ós gyűlöletet ébresztett az olyan haladás iránt, amely csak a nemzeti múlt és a nemzeti lélek megtagadásával lehetséges".2 5 Milotay úgy vélte, hogy a polgári radikálisok csak a dzsentri elmaradottságát, zsarnoki vármegyei kiskirálykodását látják, de nem bírálják, sőt támogatják a burzsoáziát. Nem volt hajlandó tudomásul venni, hogy a polgári radikalizmus lényege valóban a feudális maradványok elleni küzdelem, s az út megtisztítása a kapitalizmus gyorsabb ütemű fejlődése számára. Milotay szemében az összefüggés sokkal egyszerűbb — a zsidó polgári radikálisok azért támadják a vármegyei dzsentri uralmat, hogy helyet csináljanak a „hasonló fajiságú" új uralkodó osztálynak — a zsidó tőkéseknek. „Húsz évvel ezelőtt Wolf Netterék (Wolf Netter biharmegyei virilista, földbirtokos. S. P.) verték a mellüket liberalizmust és demokráciát kiáltva, ... s ma ők a latifundiumosok és reakciósok, . . . Holnap ugyanezt a karriert csinálja meg a Jászi és a Purjesz-féle radikalizmus tábora .. . "26 A kor haladó irodalmának jelentősebb alakjait, Adyt és Móriczot éppenúgy, mint Babitsot és Kosztolányit, sőt még Surányi Miklóst is azzal vádolta, hogy „kapitalista-radikális érdekközösség" megvásároltjai, s fizetségként „az irodalmi forradalmat szállítják idegen fajiságú megrendelőiknek".2' Bár írásainak szemlélete lényegében beilleszkedett a jobboldali ellenzék eszmei vonalába, több tekintetben túllépett a kezdeményeken. Cikkeiben már tükröződik a lecsúszott dzsenti'i reagálása az 1910-es évek elejére kiteljesedő gyorsütemű gazdasági fejlődésre, amely kibontakoztatta Magyarországon a monopolkapitalizmust és a politikai életben mind nagyobb szerepet hódított a finánctőkének. A fejlődés szükségszerűségének kénytelen-kelletlen elismerése korántsem jelentette a végbement folyamat igenlését. Nosztalgikus elégedetlensége a kiindulópontra, az 1867-es helyzetre terelte figyelmét, amikor még „volt egy egészségesen tagozott politikai magyar társadalom", a képességek, vagyon és tekintély dolgában „elitet" jelentő arisztokráciával, „független" középbirtokos renddel, szegény, de „ideális" gondolkodású honoráciorokkal, „megbízható" kereskedő- és iparosréteggel, „s mindezek mögött és mindezek alatt ott állott őstelevény tömegeivel egy szabad, szinte kivétel nélkül földhöz juttatott parasztság, egy népnek ősi, szinte szűzi érintetlenségével".2 8 Úgy véljük, eltekinthetünk attól, hogy tüzetesebben taglaljuk, mennyire távol áll Milotay képe a kiegyezés egy Postás Hella névre hallgató, rendőri felügyelet alatt álló nő közvetítette, aki Jellinek szeretője, majd Milotay felesége volt. Más kortársak is gyakran tettek hasonló értelmű célzásokat. Zsolt Béla Milotay és a hozzá hasonló habitusú Rajniss tevékenységét „kitartott férfiak forradalrná"-nak bélyegezte (Haladás, 1945 dec.). 24 Üj Nemzedék, 1913. dec. 25. 25 Tíz esztendő. 25. 1. (Új Nemzedék, 1914. jún. 7.) 26 Uo. 105. 1. (Új Nemzedék, 1917. nov. 18.) 27 üo. 113. 1. (Új Nemzedék, 1918. ápr. 25.) 28 Uo. 79. 1. (Új Nemzedék, 1916. nov. 26.)
