Századok – 1971
Közlemények - Stier Miklós: A kormánypárt fasiszta-jellegű átszervezésének csődjéhez (1935–1936) 696/III–IV
698 STIEB, MIKLÓS (Jörnbös számításai teljesen beigazolódtak — „fényes eredménnyel", a jobboldali koalíció abszolút győzelmével járt a budapesti városháza birtokbavétele. A 108 mandátum közül Gömbös és Wolff pártja 62-őt kapott, amelyhez hozzászámítva az új fővárosi törvény szerinti örökös, érdekképviseleti stb. bizottsági tagokat (24), megállapítható, hogy a jobboldal városházi uralma szilárd bázison nyugodott. (Az SZDP 21, a liberális ellenzék pedig 22 bizottsági helyet kapott.7) Gömbös Gyula 1935 tavaszán-nyarán aratott győzelme, hatalma tehát megingathatatlannak látszott. A diktatúra bevezetésére szervezkedett politikai csoportnak a kormányzati hatalom meglehetősen széles területein sikerült a legjelentősebb pozíciókat megragadnia, s ezzel minden eddiginél stabilabb bázist teremtenie аг általa képviselt társadalmi rétegek régóta hőn óhajtott vágyának: a kormányzati hatalom totális meghódításának, majd pedig további politikai és gazdasági pozíciók megszerzésének, végsőfokon az „őrsógváltás"-nak realizálására. A győzelmet Gömbös és hívei természetesen sürgősen igyekeztek kihasználni terveik megvalósítására. „Uj világ kezdetét" hirdették, „új életformára való intézményes áttérés" szükségességét hangsúlyozták. És megindult a lázas munka a kormányban, 1935 nyarától pedig a társadalmi közéletben egyaránt. Koronatanács által jóváhagyott 4 éves munkaprogram — a fasiszta rendszerre való áttérést biztosító törvények és rendeletek előkészítési ütemterve —, erőltetett minisztertanácsi ülések — pl. a bakonyi minisztertanács — jelzik, hogy a Gömbös-kormány hallatlan lendülettel fogott ismét további tervei megvalósításához. Míg azonban a kifejezetten fasiszta törvényjavaslatok (pl. az érdekképviseleti törvény) benyújtását — a jelentősebb politikai faktorok; felsőház, polgári ellenzéki pártok s sajtójuk, valamint a szervezett munkásság ellenállása következtében - a kormánynak el kellett halasztania,8 addig —- különösen 1935 őszétől — páratlan lendületet vett a Nemzeti Egység Pártjának modern fasiszta jellegű tömegpárttá való átszervezése. Marton Béla, a ininiszterlenök leghívebb s legbuzgóbb organizátora közvetlenül a választások után megkezdte az országos szervező munka minden eddiginél erőteljesebb felújítását, s 1935 második fele nagyszabású agitációs ós propaganda kampány jegyében telt. Országszerte népgyűléseket tartottak, ahová központi szónokokat küldöttek ki, s a technika korszerű eszközeivel (fényreklámmal, hangszórókkal) felszerelt modern propaganda-autók járták a fővárost s a vidéket harsányan hirdetve Gömbös ós a NEP programját.9 Tény, hogy a totális pártszervezés messze túlnőtt a magyar politikai életben addig megszokott formákon. Az „úri" pártpolitika nemigen terjedt túl a kaszinók, a politikai pártvacsorák keretein, szervezett pártok nem voltak, s a pártólet lényegében kimerítette 7 Esti Kurír, 1935. jún. 5. A törvényhatósági mandátumok megoszlása: Pártok Választásból Örökös tagság alapján Keresztény Községi Párt (Wolff—Csilléry) 33 15 Községi Polgári Párt (NEP) 29 9 SzDP 21 — Egyesült Polgári Ellenzék 20 2 Keresztény Éllenzék (Friedrich) 4 — Szabadságfront (Klár) 1 — Pártonkívüli (Bethlen) — 5 Összesen: 108 31 8 Bővebben: Kónya Sá>xdor: i. m. 169—170. 1. 9 Kónya Sándor könyve részletesen tárgyalja a kormány 1935 nyári, őszi munkáját, s ismerteti a NEP-szorvezés elveit, célját, módszereit is. Ëzekre a kérdésekre tehát nem térünk bővebben ki. Ld.: i. m. 168 —185. 1.
