Századok – 1971
Közlemények - Pál Lajos: Rónay Jácint 670/III–IV
692 PÁL LAJOS A politikai helyzetet értékelő és az osztrák akciókat elítélő cikkekkel párhuzamosan megemlékező írásokat közölt Karádyról, Kemény Farkasról, Beöthy Ödönről, Lukács Sándorról, Kmettyről, Tüköryről és Batthyány Kázmérról.11 1 Politikai munkásságában fordulatot jelentett a Győri Közlönyben 1862. február 13-án megjelent felhívás, mely felszólította az Akadémiát, hogy hozassa haza Rónayt „ . . . anélkül, hogy kegyelemért kellene esdekelnie". Nem lehet véletlen, hogy ezután Rónay beszüntette politikai tárgyú cikkeinek hazaküldését, s ezentúl csak természettudományos írások jelentek meg tőle. Állásfoglalását jól megvilágítja 1863-ban naplójának egy megjegyzése, mely szerint: otthonról kaptam hírt, hogy a vérnélküli, vagy az idegen segélyen kivívott diadalt örömmel üdvözölnék; de erőszakhoz nyúlni nem fognak ... A múlt szomorú emléke még igen közel áll.11 2 Ujabb jó alkalom kínálkozott „engedélykérés nélküli" hazatéréséhez az 1864 decemberében megüresedett akadémiai titkári posztra való esetleges megválasztása. Schwarez Gyula egyik levelében11 3 Rónay felhatalmazását kérte arra vonatkozólag, hogy hajlandó megválasztása esetén a titkári posztot elfoglalni. Rónay „hiteles nyilatkozata" elment, ennek ellenére Arany lett a titkár. Ehhez csak annyit tennénk hozzá, hogy Rónay nem is szerepelt a szavazásra bocsátott nevek között.11 4 1865 őszén meghalt Rimely Mihály, aki legjobban ellenezte hazatérését. A főapátválasztási káptalan után a három jelölt — Rónay jó barátai — Kruesz Chrysostom, Hollósy Jusztinián és Mainrád megegyeztek abban, hogy aki végül is elnyeri a főapáti széket, mindent megtesz Rónay hazatérése érdekében. Kruesz Chrysostomot, akit első helyen jelöltek, november 3-án nevezték ki főapáttá, s az ő megbízásából Hollósy Jusztinián három kérdést tett fel Rónaynak hazatérése tárgyában: 1. a kiegyezés létrejötte nélkül is hajlandó-e hazatérni; 2. akarja-e hogy a visszatérési engedélyt külön megszerezzék számára, vagy 3. meg akarja-e várni az általános amnesztiát.115 Kruesz Chrysostom — december 16-i levelében — azt írta, hogy közelinek tartja a kiegyezés létrejöttét, majd rátért arra, hogy Bécsben beszélt Rónay hazatérési szándékáról Majláth főkancellárnak, aki azt ajánlotta, hogy folyamodjon engedélyért. Rónay válaszlevelét nem ismerjük, de egy másik leveléből, melyet „komájához", Tóth Józsefhez írt, a következőket tudhatjuk meg: „Megírtam őszintén, hogy a folyamodás elveim ellen van; de egyszersmind kinyilatkoztam, hogy azon esetre, ha folyamodás nélkül visszatérhetek, rendelkezésére állok a hazának."11 6 A főapát végül is kompromisszumos megoldást talált, mely szerint csak egy nyilatkozatot kért Rónaytól, hogy haza akar térni.11 7 Ezt a nyilatkozatot —Vukovics Sebő biztatására — meg is írta, s ennek eredményeként a főapát 1866. május 22-i levelében már értesíthette: „a magyar kir. udv. kanczellár f. hó 21. kelt levelével tudósít, hogy Ö Felsége kérelmemet meghallgatván, Önnek feltótlenül megengedi, hogy hazájába térhessen !.. A Kanczellár őexcllja azt is tudtomra adta, hogy a külügyek minisztériuma által az amnestiáról Önt is tudósította."118 111 Magyar Sajtó, 1861. évf. 77. sz.; jan. 22., márc. 16. 44. sz., jún. 15. és 26. 112 Naplótöredék . . . III. köt. 304. 1. 113 Schwarcz Gyula levele Rónayhoz 1864. dec. 20. BK. 185/3. 114 Az 1865. jan. 26-i titkárválasztó nagygyűlésen a szavazatok a következőképp oszlottak meg: Arany János 30, Erdélyi János 8, Balogh Pál 1, Csengery Antal 1, Greguss Ágost 1, Hunfalvy Pál 1. MTA Kézirattár. 115 Hollósy Jusztinián levele Rónayhoz 1865. nov. 26. BK. 185/3. 116 Rónay levele Tóth Józsefhez 1866. jan. 28. BK. 185/1 — 6. 117 Naplótöredék ... IV. köt. 106. 1. 118 Kruesz levele Rónayhoz 1866. máj. 22. BK. 185/3.
