Századok – 1971
Közlemények - Pál Lajos: Rónay Jácint 670/III–IV
688 PÁL LAJOS A fajonkénti teremtés gondolata az „Origin ..." megjelenésekor még eléggé általános volt. Lyellhez küldött levelében Darwin ezt írta: „ . . . a tudománynak ez az ága még mindig a legtöbb embernél a fejlődés teológiai fázisában van."39 Könyvében következetesen kimutatta a természeti és természetfeletti magyarázat közötti ellentétet. A természetes kiválogatódással szoros logikai kapcsolatban van Darwin másik alapgondolata, a létért való küzdelem, mely a fajok kihalásában s új fajok létrejöttében játszik nagy szerepet. A természetes kiválogatódás is úgy működik, hogy e küzdelemben az erősebb fajt „támogatja". E folyamatban kialakult egyedi sajátságok öröklődnek, s a több egyednél meglévő sajátságok a fennmaradást elősegítve hozzák létre a faj megerősödését és továbbélését. Azok a fajok, melyek nem rendelkeznek ilyen tulajdonsággal, a létért folyó küzdelemben alulmaradnak, kihalnak. Ez a küzdelem az állat- ós növényvilágban egyaránt megtalálható, s a „kiválogatódást" maguk a tenyésztők, a mezőgazdaságban dolgozó emberek is használják. A természetes kiválogatódás vagy kiválasztás csak a változások fenntartását, nem pedig létrehozását foglalja magában ! Darwin ezekre rengeteg példát sorol fel munkájában, s arra törekedett, hogy lehetőleg a fejlődési láncolatot is bemutassa a fajok fokozatos átalakulásában. Engels is rámutatott,9 0 hogy Darwin a természetes kiválogatódást tárgyalva, eltekintett az okok kutatásától, amelyek az egyes egyedekben a változást létrehozták, s mindenekelőtt azt vizsgálta, hogy mi módon váltak az ilyen eltérések a fajnak, válfajnak ismertetőjegyévé. Törekvése az volt, hogy megtalálja azt az ésszerű formát, amelyben az okok hatásai megrögződnek és tartós jelentőségre tesznek szert".91 Haeckel és mások fejlesztették tovább a darwini gondolatot, s a fajváltozást az alkalmazkodás ós átöröklés kölcsönhatása eredményeként fogták fel, amikoris az alkalmaz -dást a folyamat változást előidéző, az átöröklést pedig konzerváló oldalaként tüntették fel. Darwin az átöröklés problémáját vizsgálva azt a következtetést vonta le, hogy az összes élőlények nem külön teremtmények, hanem egynehány lény egyenes vonalú leszármazottai.9 2 Haeckel ezen túlmenően külön-külön családfát állított össze a növény- és állatvilág számára, s ezek között számos „önálló véglénytörzset", melyek a kettőtől függetlenül fejlődtek.93 Lamarck az élőlények fejlődését két alapvető okra vezette vissza, nevezetesen az alkalmazkodásra ós az átöröklésre. Darwin — a természetes kiválogatódás és a létért folytatott harccal, s az ezek során szerzett új tulajdonságok átöröklésével — fejlesztette tovább Lamarck gondolatait. Eredményeinek elérését elősegítette más résztudományok, az embriológia és a paleontológia Lamarck óta megtett nagy fejlődése. Rónay feljegyzéseiből t udjuk, hogy az „Origin of Species" megjelenése után rögtön hozzákezdett a mű kivonatolásához. Az egyes részeket a Magyar Sajtóban, 1862-ben, folytatásokban is megjelentette.94 Nem törekedett arra, hogy a darwini munka alapján önálló könyvet írjon, megelégedett az egyszerű ismertető — saját korában nem nagyon méltányolt — szerepével. 89 Uo. 90 Engels: Hogyan „forradalmasítja" Eugen Dühring úr a tudományt. (Anti-Dühring). Moszkva, 1947. 103. 1. 91 Uo. 92 Ch. Darwin: A fajok eredete. Bpest. 1955. 524 — 528. 1. 93 Engels: i. m. 106. 1. 94 A Magyar Sajtó 1862. ápr. 5-én kezdi meg a közlést és több számában folytatja. A rendszertelen megjelenést Rónay nem tartotta helyesnek. Ezt írta Pompórynek: „Kénytelen vagyok a Magyar Sajtóban megkezdett »Fajkeletkezés« czímű értekezésemre fordítani (időmet). Sajnálom, hogy bele fogtam, mert úgy mint adatik, szakadozva, minden értékét elveszti . . . majd később kiadandom egészben." Rónay Pompórynek 1862. szept. 23. OSzKK 1915/14.
