Századok – 1971

Közlemények - Cserenko és Budina (Közlik Ruzsás Lajos és Angyal Endre) 57/I

CSEКEXKÓ ÉS BUDINA 63 Cserenkó eredeti horvát szövegének magyar fordítása Július hó 15. napján kém érkezett Zrínyi úrhoz, akinek elmondta az igazat: látta a szultáni sereget Szarajevóban, és mögötte haladt. Hosszúsága két mérföld, és az a szóbeszéd járja, hogy Sziget vagy Eger alá vonulnak, és hidat kezdenek verni Péterváradnál a Dunán. Egy újabb kém is érkezett Pécsről ; egy hírszerző levelét hozta, amelyben az állott : való igaz, hogy a török császár kijeié indul, de nem tudja biztosan, kinek a vára alá. Megjött egy harmadik kém is, Eszékről, aki elmondta : egy bég már megérkezett Eszékre, elöljáróként küldték ki, azzal, hogy keljen át a Dráván. Megérkezett egész Bosznia (hadereje) is, velük a karamani pasa, gyújtogattak a Dráva mellett Szlavóniában, Moslavina alatt, de nem tudja megmondani, hova akarnak menni. Megint jött egy kém, és elmondta, hogy Eszék táján járt, amikor a törökök sok hajót indítottak el a Dráván, Eszéken felül, az átkelőhelyen, amelyet Utovonak neveznek, Siklóssal átellenben. Az a bég, aki ki van küldve a szultáni sereggel, át akar ott kelni és Siklós felé támadni, de meg akarja még a nagyobb sereget is várni, és senki sem tudja, hová akar onnan menni. Újabb kém is érkezett a török táborból, és elmondta, hogy a sereg átkel Vitovonál a ' Dráván, hajókon, és mindegyiküket úgy hajtják a törökök, mintha Buda felé mennének, és ezért Siklóson akarnának aludni. Június 17-én, miután Zrínyi úr megértette, hogy a törökök szünet nélkül nyomulnak a Dráván át, és Siklóson kívül töltik az éjszakát, a kertekben és a szénakaszálókon, tanácsot tartott. Ezer gyalogost és ötszáz lovast küldött Siklós alá szerencsét próbálni, és velük ezeket a kapitányokat : Alapi Gáspár kenézt, Kobak Miklóst, Patacsics Pétert, Papratovics Farkast és a gyalogos-vajdákat, hogy elmenjenek és keressék és ízleljék meg a szerencsét. Ha a törökök megérkeznek, ütközzenek meg velük, ha pedig nem találják a törököket vagy nem veszik észre , őket, akkor kezdjenek ostromot Siklós városa ellen és gyújtsák fel. Amikor aztán a mieink Siklós közelébe értek, éjszaka kétszáz gyalogost és száz lovast a vár alá küldtek, hogy lopódzkodva járjanak és hogy megnézzék, letelepedtek-e a törökök a vár alatt a szénakaszálón; erről pedig adjanak nekik hírt. Midőn a siklósi vár alá értek, meglelték a török tábort, ahová megérkezett Mehmet-bég Tarali, a harijai szandzsákból. Őt maga a. szultán küldte oda udvarából, és egy szandzsákot adományozott neki, közel Konstantinápolyhoz, а С sori-szandzsákot. Öt küldte ki elsőnek, hogy elől járó legyen a sereg előtt, keljen át a Dráván és táborozzék le Pécs mellett, hogy majd oda gyűljék az a sereg, amelyik át fog kelni a drávai hajókon. Ne mozduljon pedig onnan, amíg nem érkezik parancs a szultántól, merre kell menniük-Őrá támadtak a mieink, és őt verték meg, éppen hajnalban. Akkor sok törököt levágtak: sokan közülük csak ingben tudtak a nád közé és az ingoványba menekülni. Maga a bég sebesülten maradt az egyik nádasban, fiát pedig, három törökkel együtt, élve elfogták. A kincsekben, az ezüstben, aranyban, sátrakban és lovakban zsákmányt tettek a mieink. Egészségesen, vidáman tértek vissza Szigetvárba, nagy nyereséggel, szép marhákat és pénzt szerezvén: nyolc tevét, hatvan lovat és paripát, ötven öszvért. Ezt a török kincset hat parasztszekérre rakták, a kisurak (horvátul: gospodicici; szó szerint : uracskák) és szigeti vitézek aranyos palástokban és rókaprém-subákban vidáman tértek vissza Szigetbe. Magukkid hoztak két piros török zászlót is, rettenetes nagyot, rajtuk olyan széles zászlóvéget, mint egy tenyér, tiszta ezüstből, megaranyozva, azonkívül egy színes lófarkat kopján, és rajta ezüstalmát, amelyet szanzsáknak neveznek (sic!). Ez olyan zsákmány volt, amilyenről már régóta nem lehetett hallani. Július 2-án a bosnyák pasa, Musztafa-bég Szokolovics egész Boszniával és a karamani pasa átkelt a Dráván Utovonál, és bevonult Siklós vidékére, a Harsány-hegy alá. Július 7-én kém érkezik Belgrádból, a török táborból, és elmondja : a szultán megérkezett Belgrádba, hajókat indít alulról fölfelé a Dráván, hidat akar veretni a Dráván Siklós közelében, Sziget alá vonul, és megparancsolta, hogy a dunai hidat bontsák széjjel. Egy levél is érkezik Pécsről, Naszuf-agától. Ebben megírja Zrínyi úrnak, hogy megjött a szultáni csaus, aki parancsot hozott a szultántól Hamza-bégnek, hogy a leggyorsabban vonuljon a Dráváhozhidat építeni. Ha pedig nem megy, meg fogja parancsolni, hogy a háza előtt húzzák karóba. És megparancsolja (ti. Hamza-bég, A. E.), hogy a falukban véres nyársat hordozzanak körül, aztán elkezdi XJtovo mellett a hidat építeni. Már jó messzire jutott, amikor egyik éjjel nagy árvíz támadt, és mindent elhordott, úgy hogy nem lehetett tovább építeni. Ezért másik helyet keresett, lejjebb a Dráván és ott kezdett építkezni, közben azonban azt, amit két nap alatt épített, a víz egy éjszaka alatt széthordta. Keresett tehát egy harmadik helyet is, lenn közel Eszékhez, ahol újra elkezdte a hidat építeni. A víz miatt azonban most sem tudta elkészíteni, egy csaust küldött tehát a szultánhoz, és elpanaszolta, hogy a nagy vizek miatt nem sikerül a hídverés a Dráván. A szultán megértette ezt, azonnal csaust küldött