Századok – 1971
Közlemények - Pál Lajos: Rónay Jácint 670/III–IV
676 PÁL LAJOS den nemes született jogász, s egész Európában együttvéve alig ha van annyi jogtudós, mint magában Magyarországban !"25 A kivezető utat sajátos módon a „kormányzati alkotmányok" vizsgálatán keresztül, az általa a legjobbnak ítélt formában igyekezett megtalálni. Nyomtatásban nem jelent meg, de a kéziratok tanúsága szerint a „Jellemisme ..." egyik fejezete lett volna a „Kormányzati alkotmányokról" írt eszmefuttatása. Sajnos Rónay kihúzásai miatt csak találgatásokra vagyunk utalva, hogy egyes definiált részek milyen alkotmányi formákra vonatkoznak. Ezeket írja egy kihúzott rósz után: ,,. . . a köz boldogsága biztosítva van, polgárai munkás rajként, a művészet s ipar minden ágain fényes sikerrel sürögnek, a Tudományok a legdúsabb virágzásra kelnek."26 Arra gondolunk, hogy itt az angol alkotmányos monarchiára utal, leginkább az angolokról írt jellemzéssel vágnak ugyanis egybe ezek a sorok. „Zsarnoki iga alatt törpül az ember, a nyomasztó szolgaság bilincsei közt sorvad a lélek: az önkény járma alatt tudományról, iparról szó sem lehet, s porig lealázott emberiség csak anyagi jólét, és testi kéj után sóvárog. — ... fóketlenek, túlzók, a nép szab magának törvényeket, de ritkán van hatalom, melly a zavargót rendre igazítaná, a törvények szentségét védné."27 Valószínű, hogy itt egyrészt az önkényuralmi rendszert, másrészt a francia jakobinus diktatúra szélsőséges megnyilvánulásait jellemezte, mint nem kívánatos kormányzati formákat. Könyvének megjelenésével nem szűnt meg kapcsolata a „Hazánk" c. lappal. Sokat foglalkozott a lélektan egyik — abban a korban igen nagy hatású — ágával, a frenológiával. Olvasmányai és saját megfigyelései alapján újabb cikksorozatot indított „Arczisme" és „Koponyaisme"2 8 címen. A frenológiával kapcsolatban, anélkül, hogy túlbecsülnénk jelentőségét, egy dolgot tisztázni kell, nevezetesen azt, hogy ez az irányzat egyfajta materialista irányzata volt a lélektannak. Az a felismerés, hogy a lelki élet irányítója az agy, megindította az agyfiziológiai kutatásokat. Már nem transzcendentális okokban keresték a lelki élet determinációját, hanem az anyag magasrendű szervezettségében. A frenológia ezen az úton indult el, s jóllehet végsősoron mellékvágányra tévedt, az experimentális pszichológia kialakításában érdeme elismerésre méltó. Rónay főleg Lavallra támaszkodott az „Arczisme" megírásánál, de sok példát vett át Scheidlertől és Herdertől is. A „Koponyaisme" Gall2 9 , Scheidler és Carus30 munkái alapján készült el. E cikkek 1848 elején jelentek meg, az utolsó — VII. — rész február 29-én. Már említettük, hogy 1847 végén a „Jellemisme ..." alapján akadémiai 1. taggá választották. Ebben az időszakban — a rendelkezésünkre álló forrásanyag tanúsága szerint — székfoglaló beszéde, tanulmánya volt az utolsó tudományos munkája, mely „Az emberi agyról, s befolyásáról a szellemi életre" címmel jelent meg.31 Az értekezés nem tartalmaz a korábbi munkákhoz képest új gondolatokat. 26 Hazánk, 1847. máj. 4. 26 BK. 183/1. Lapszámozás nélkül. 27 Uo. 28 Összefoglaló címen: „Miről lehet az embereket megismerni?" Hazánk, 1848. jan. 4. ós febr. 29. között jelentek meg. 29 Franz Joseph Gall (1758 — 1828) a róla elnevezett koponya-tan megalkotója. Azt tanította, hogy a lelki tehetségek központjai az agyban lokalizálhatók, s a koponya, formáján keresztül fejlettségük, s így az emberek képessége lemérhető, megismerhető. Lavall és Scheidler követői voltak. 30 Carl Gustav Carus (1789 — 1869) festő és filozófus, de foglalkozott lélektannal is. A Vorlesungen über Psychologie (mègj.: 1831) és a Psyche (megj.: 1846) című munkáit Rónay is felhasználta. 31 Társalkodó, 1848. máj. 20-21.
