Századok – 1971
Tanulmányok - Szabad György: Eötvös József a politika útjain 658/III–IV
EÖTVÖS JÓZSEF A POLITIKA ÜTJAIN 667 •József idegenkedését tőle, az 1860-as évek derekáig melengette, mindaddig, amíg Bismarck vasökle szét nem zúzta a Habsburgok németországi pozícióit.54 A hazai ellenállás, az osztrák-német centralizációs és a szláv födéraüsta törekvések, nem utolsó sorban pedig a Habsburg-hatalom ragaszkodása az abszolutisztikus kormányzati eszközökhöz az 1860-as évek derekán tette csak lehetővé az alkotmányos berendezkedésért sóvárgásában Eötvös által nagyon is siettetett5 5 kiegyezési tárgyalásokat. Mégis Eötvös, a kiegyezés szorgalmazója olyan alkotmányos követelményeket támasztott mind a kompromisszum megkötésének módja, mind tartalma tekintetében, amelyek nem teljesültek. Kifogásolta az osztrák parlament működésének szüneteltetését a kiegyezési tárgyalások idejére, és helytelenítette, hogy Deák csak a Habsburg-hatalommal kíván egyezkedni, míg ő éppen „ellenkezőleg mindent az alkotmányos Ausztria népeitől remélek s csak ennek képviselőivel kezet fogva akarok elérni".50 A megvalósult kiegyezés — amint ezt az újabb kutatás már kiemelte5 7 — sok vonatkozásban maradt el Eötvös nemzeti és alkotmányos igényeitől is. Eötvös eredetileg nem akart közös katonai alakulatokat a Monarchiában, és az ország területén békében csak hazai csapatok állomásozását kívánta engedélyezni, egyebekben is nemzeti ós alkotmányos biztosítékokat keresve a hadügy terén. Elgondolásaiból az a legjelentősebb, hogy útját kívánta állni a közös ügyek révén a dualista rendszerben majd ténylegesen és végzetesen érvényesülő abszolutisztikus befolyásnak azzal, hogy a közös ügyekben minden rendeletet csak egy-egy, az illető ország parlamentjének közvetlenül és ténylegesen felelős államminiszter ellenjegyzésével lehessen kibocsátani.5 8 Tagadhatatlan, hogy így is, majd miniszteri működése során egyre sűrűsödő fenntartásai ellenére is magáénak érezte a dualizmust, olyan szerkezetnek, amelynek keretei között - hiszen, megítélése szerint, létrejöttek a külső és belső biztosítékok — a polgári átalakulás teljessé tehető. Csak azt 54 EÖM. XVI. köt. 198 — 206. 1.; Szabad György: i. m. 221 — 224, 490-491. 1.; Diószegi István: A Deák-párt és a német egység. Századok, 1970. 230 — 240. 1.: vö. Kovács Endre: Ausztria útja az 1867-es kiegyezéshez. Bpest. 1968. 19 — 122, 282 — 285. 1. 55 EÖM. X. köt. 51-63, 69-90. 1., XX. köt. 155-157. 1.; Kónyi: i. m. III. köt. 490-491, 563, 718, 1., IV. köt. 64, 101, 129, 194-197. 1.; Beksics Gusztáv: Kemény Zsigmond, a forradalom és a kiegyezés. Bpest. 1883. 265. 1. 56 Mindezeket a legegyértelműbben a Falk Miksához írott, annak publicisztikai tevékenységét befolyásolni kívánó leveleiben fejtette ki: EÖM. XX. köt. 128 —131, 145 — 148. 1. Igen figyelemreméltó azonban ebből a szempontból saját publicisztikája is, különösen Az új osztrák ministerium с. a Politikai Hetilap 1865. aug. 7-i számában megjelent cikke, amely — nem jelezve nyíltan eltérését Deák koncepciójától — a kiegyezés általa helyeselt formáját abban az esetben látta megvalósíthatónak, „ha mindkét részről azon meggyőződésből indulunk ki, hogy a birodalom közös ügyeinek mily módon való kezelése csak a magyar s a Lajtán-túli tartományok törvényhozásainak szabad megegyezésével határoztatik el, melyhez közös fejedelmünk sanctiója járul". Uo. XVII. köt. 253 — 254. 1. Ez az önálló felfogása némiképpen még 1866. febr. 16-i képviselőházi beszédéből is kitűnik. Uo. X. köt. 51 — 63. 1. 57 Antall József: Eötvös József Politikai Hetilap-ja ós a kiegyezés előkészítése 1865—1866. Századok, 1965. 1110-1111. 1. 58 Báró Eötvös József : Naplójegyzetek—gondolatok 1864—1868. (S. a. r. Lukinich Imre) Bpest. 1941. 119 — 125. 1. Hogy az Eötvös által a közös ügyek vonatkozásában is megkívánt parlamenti fék hiánya milyen súlyos következményekkel járt a dualista alkotmányosságra, azt kitűnően világította meg alapvető tanulmányában Komjáthy Miklós: Az Osztrák-Magyar Monarchia közös minisztertanácsa. (Kormányzattörténeti ós irattani vázlat.) Levéltári Szemle, 1965—1966.
