Századok – 1971
Tanulmányok - Jeszenszky Géza: A párizsi békekonferencia gyarmati vitája 1919 januárjában 630/III–IV
A PÁRIZSI BÉKEKONFERENCIA GYARMATI VITÁJA 643 Az igazi érdekeltekre is volt szava: „a törzsek a francia megszállás óta boldogok", nyugtatta meg Wilsont. Csatlakozott a dominiumoknak a mandátumelvvel kapcsolatos ellenvetéseihez: miután a megbízatás nem végleges, a gondviselő állam befektetései nem lesznek jelentősek, ez pedig káros lesz a lakosságnak. Arra is kitért, hogy a kisebb európai államoknak nincsenek tradíciói és emberei a mandátummal járó feladatok ellátására — mintha még valóban szó lett volna ilyen megoldásról. (A mandátum-rendszer nagy támadási felületet nyújtott, mivel nem volt semmi hivatalos tervezet, amely a vita alapját képezte volna, így mindenki azt támadta benne, amit belemagyarázott, vagy amit támadhatónak talált.) Simon ígéretet tett, hogy az igényelt területek igazgatásában magas morális szempontok fognak érvényesülni és biztosítani fogják a „nyílt ajtók"-at. A régi francia gyarmatokon, tette hozzá magyarázatképpen, már nincs szükség ezeknek az elveknek a külön hangoztatására, hiszen azok már „az anyaország részeivé váltak", és lakóik a franciákkal egyenlő jogokkal rendelkeznek. Ezt a civilizáló funkciót szeretné Franciaország folytatni az új területeken is. (Természetesen szó sem volt arról, hogy a régi francia gyarmatok lakói egyenjogúak lettek volna az anyaország állampolgáraival, csupán arra törekedett a francia gyarmatpolitika, hogy a gyarmatokon a „közvetlen kormányzás" bevezetésével, egy privilegizált, elfranciásodott, népétől elszakadt vezetőréteg kialakításával, a törzsi és történelmi kereteket figyelmen kívül hagyva, központosított adminisztrációt vezessen be.) Simon felszólalásával a megoldás távolabbinak tűnt, mint valaha. Ezt megelőzően csak a dominiumok és Japán álltak elő annexiós igényekkel, a franciáknak juttatandó területre Lloyd George szinte már előre el is fogadta a mandátum elvét szövetségese nevében. Simon követelésének teljesítése esetén lényegében nem maradt volna mandátumnak meghagyott terület. Ezen a ponton Wilson úgy látta, hogy a további vita értelmetlen. Más eszközökkel kívánt nyomást gyakorolni a konferenciára, az álláspontok további megmerevedésének elkerülésére pedig javasolta a vita elnapolását. Ekkor segítségére sietett az angol delegáció, ezzel akarva elnyerni az elnök háláját — és rávenni az angol célok legalább részbeni elfogadására. Balfour, előző napi memoranduma implicit végkövetkeztetésével szemben, hangoztatta, hogy maga a mandátum-elv jó, csupán fontos az olyan konkrét kérdések kidolgozása, mint a pénzügyi fedezet, a megbízatás időtartama, az egyéb pontos feltételek. Lloyd George is Wilson jutalmára pályázott, amikor rámutatott Simon érvelésének logikai hibájára: az egész rendszert elveti, majd az annak lényegét képező konkrét feltételeket késznek mutatkozik elfogadni, a név nélkül. Angol részről elfogadásra ajánlotta a mandátum-rendszert egyes kivételekkel. Az amerikai elnök azonban nem bizonyult a szokásos diplomáciai kompromisszumok emberének és kijelentette, hogy mind a franciák, mind a dominiumok elképzelése radikálisan különbözik az övétől. Mit fog szólni a világ? „A világ azt fogja mondani, hogy a nagyhatalmak először felporciózták a világ védtelen részeit, és azután alapították meg a Nemzetek Szövetségét. A nyers tény az lesz, hogy a világ valamennyi ilyen részét valamelyik nagyhatalom kapta meg."4 0 A Szövetség megteremtése nélkül újra kezdődnék a 40 „The world would say that the Great Powers first portioned out the helpless parts of the world, and then forme l a League of Nations. The crude fact would be that each of these parts of the world had been assigned to one of the Great Powers." — Uo. 765-7613. 1.
