Századok – 1971

Közlemények - Cserenko és Budina (Közlik Ruzsás Lajos és Angyal Endre) 57/I

58 RUZSAS LAJOS és AX

"'-VAL ENDRE mol be. A vár ostrománál meg sem emlékezik arról a fontos tényről, hogy a török a tavat, amely a várat védte, vízfogó töltésének átvágásával csapolta le. Cserenkónak az ostromról szóló előadásában egy helyrajzi adat nehézséget okoz. Azt állítja ugyanis, hogy a belső várnak a palánkja összefüggött a külső váréval, és ig' a külső várból a palánkon át el lehetett jutni a belső várba. Ez az állítása nem egyezik a Szigetről készült ábrázolásokkal, amelyek a belső várat egészen különállónak mutatják. És ha Cserenkó szavai megfelelnek a valóságnak, nem érthető, hogy szeptember 5-én, a külső vár bevétele után a palánkon miért nem nyomult be a török rögtön a belső várba. Az összefüggő palánkon ezt már akkor megtehette volna. Miért várt szeptember 7-ig ? A bástyák neveit Budina Cserenkó szövegéhez ragaszkodva adta vissza. ,,A kapu felől volt . . ." egy bástya, írja Cserenkó. Budina ezt úgy fordítja, hogy munimentum prope portas existens. A másik bástya Cserenkó szerint ,,a hegy felől volt". Ugyanezt a bástyát „nagy bástyának" is nevezi. Budina e bástya megjelölését munimentum monti conterminum, monti contiguuin, ill. magnum propugnaculuin szavakkal adja latin szövegében vissza. Végül említi Cserenkó a Nádasdy-bástyát, és azonosnak mondja a kapu felőli bástyával. A vár bukását a hegy felőli bástya (valószínűleg a töröktől emelt töltést értette hegyen) elveszte okozta. Cserenkó szerint 1566. szeptember 2— 4. közt, 3 nap alatt, a janicsárok aláaknázták a Hegy-bástyát. Állítása azonban, melyet Budina híven visszaadott, ellentétben áll Istvánffy Miklós előadásával. Istvánffy is tud a Hegy-bástyáról, de úgy mondja el az eseményeket, hogy a janicsárok a Henyei-bástyát aknázták alá, amely a kapun belépőnek balra esett. A Hegy-bástya pedig jobbra. Bár Cserenkó memoárját Budina híven és pontosan igyekezett latinra átültetni, mégis ha szövegét az eredeti horvát szöveggel összehasonlít juk, egy tény, amelyet Budina fordításából ismerünk, egészen más megvilágításba kerül. Új ós fontos dolog világlik ki ily módon a szigeti őrség összetételére vonatkozóan. Budina szövegében is szerepelnek a nemesek, akik a várat védték. A horvát szöveg azonban jobban rájuk irányítja a figyel met, és megmutatja, hogy Sziget védelmében milyen nagy szerepük volt. 1565-ben, az ostromot megelőző évben a bécsi udvar vizsgálatot rendelt el Zrínyi Miklós szigetvári kapitány ellen. Azt akarta megállapítani, hogy Zrínyi híven kezeli-e a reá bízott vár tartományának jövedelmeit, és nem zsarolja-e ki annak népét. Nem az első ilyen vizsgálóbizottságot látták ekkor Sziget falai. Folyt itt már vizsgálat Zrínyi elődje, Tahv Ferenc kapitány ellen 1551-ben, Dersfy Farkas kapitány ellen 1554-ben, és Zrínyi ellen már egy másik is 1564-ben.4

Ezek a vizsgálatok mind azt mutatták, hogy a vártartományban a nép terhei azért súlyosbodtak, mert a kapitányok a fokozódó katonai terheknek a jövedelem kíméletlen fokozásával igyekeztek megfelelni. Nem is tehettek mást, mert a török terjeszkedés újabb meg újabb falvakat szakított el a vártól. A magyar kamara, ill. az udvari haditanács viszont nemcsak hogy nem tudta e kieséseket pótolni, de még azt a segítséget sem adta meg, amit megígért. E vizsgálatokból azonban nemcsak az világlik ki, hogy a nép terhe a vártartományban a kapitányok gazdálkodása révén nehezedett. Ahogy a török Baranya keleti felében, Szigetvárról nézve Pécs mögött berendezkedett, a megszállt területről egyre több nemes húzódott be Szigetbe. E nemesek a vár falai között egyrészt biztonságot kerestek. Másrészt azt remélték, hogy Sziget őrségének védelme alatt a török megszállás alá került birtokaik jövedelméből valamit mégiscsak be tudnak hajtani. Hogy ezek a birtokos nemesek beköltöztek Szigetbe, az a mezőváros polgárainak sok gondot, töménytelen keserűséget okozott. Amikor a király, I. Ferdinánd Török Bálintnétól Szigetvárt átvette, ós a dunántúli védelmi vonal déli központjává tette, a vár mellett elterülő mezőváros rangja emelkedett: földesúri mezővárosból királyi mezővárossá vált. Polgárai azonban nem sokáig örülhettek ennek. A nemesek ugyanis nem akarták a város falai közt kiváltságaikat feladni. 1565-ben a mezőváros lakói írásos panasszal fordultak az uralkodóhoz: „mostanában . . . igen megkevesedtiink, mert az nemes uraim és az vitézlő nép beültek az város jobb részére, és kevés az polgári rend ez okokért". Azaz, a birtokos nemesek a városban házakat, telkeket vásároltak, határában pedig földeket szereztek. A nemesek először megapasztották a város jövedelmét azzal, hogy bort és húst mértek ki, amihez csak a városnak lett volna joga. De apasztották a városi jövedelmeket azzal is, hogy nem akartak —!az 1563. évi 62. törvénycikk ellenére — a „nemes uraim, kiknek házok vagyon" a polgárokkal „egyenlődképpen szolgálni", * Barabás Samu: Zrínyi Miklós a szigetvári hős életére vonatkozó levelek és okiratok. Ii. köt. Bpest. 1899. 286. 1. (Monumenta Hungáriáé Historiea. I. oszt. Okmánytárak); Németh Béla: Szigetvár története. Pées. 1903. Pécsi Irodalmi és Könyvnyomdai rt. 117-118. 1.; Történelmi Tár 1905. 462. 1.; Hofkammer Archiv Wien Hoffinanz Ungarn — Kote Nummer 12. — Utasítás Pető János részére, 1554. aug. 12.