Századok – 1971
Tanulmányok - Jeszenszky Géza: A párizsi békekonferencia gyarmati vitája 1919 januárjában 630/III–IV
Jeszenszky Géza: A párizsi békekonferencia gyarmati vitája 1919 januárjában* I. 1919 januárjában a világ népeinek tekintete Párizsra irányult. A győztes hatalmak konferenciájának hivatalos megnyitására január 18-án került sor, de az öt nagyhatalom első delegátusaiból álló Tizek Tanácsa már január 12-én összeült a francia külügyminiszter dolgozószobájában.1 A másnap elfogadott ügyrend utolsó pontja volt a gyarmati kérdés, de amikor az amerikai elnök határozott fellépéssel elérte, hogy a Nemzetek Szövetségének kidolgozása elsőbbséget kapott a többi kérdéssel szemben, ezzel megnyílt az út a tervezet részét képező mandátum-rendszer megtárgyalására. A Tizek Tanácsa január 23-i ülésén Clemenceau váratlanul a területi és gyarmati kérdés megtárgyalását javasolta.2 Lloyd George támogatta az indítványt és hozzátette, vegyék előre a gyarmatok ügyét, mivel az európai kérdések nagyon bonyolultak, az újonnan alakult kelet-európai államoknak időre van szükségük követeléseik összeállításához, ezalatt viszont a problémamentes gyarmati kérdés gyorsan letárgyalható. Wilson bátortalanul utalt az európai kérdések sürgősségére, de elfogadta a francia miniszterelnök áthidaló javaslatát : tíz napon belül minden delegáció nyújtsa be területi követeléseit.3 Másnap délután általános meglepe* Dolgozatomban „gyarmati terület"-en a fejlett kapitalista országoktól politikailag vagy gazdaságilag/üggő, alárendelt helyzetben lévő politikai egységeket értem, lényegében véve Afrikát, Ázsiát és Óceániát, de nem veszem ide Nagy-Britannia önrendelkezéssel felruházott, egyre nagyobb mértékben önálló „fehér domíniumait". Így a szó használata során nem teszek különbséget egyrészt a védnökség, gyarmat, kondomínium stb., másrészt a formálisan független, de a társadalmi-gazdasági fejlődésben elmaradt „félgyarmatok" (Kína, Törökország, Egyiptom) és az utóbbiak saját birtokai (arab területek, Szudán) között. Nem mintha nem lett volna lényeges különbség a két csoport helyzetében és lehetőségeiben, de a világháború alatti tervekben és a háború utáni rendezésben azonos módon a „zsákmány" szerepét töltötték be, és érdekeik megvédésére (vagy akár csak kifejezésére) igen korlátozott lehetőségeik voltak. Gyarmati kérdésen az ezeknek a területeknek a sorsával kapcsolatos elképzeléseket, vagyis az első világháborút követően Európán kívül létrejött területi változások problematikáját értem. A kérdés előzményeivel, vitáival és lezárásával részletesebben „A gyarmati kérdés az első világháborúban ós a párizsi békekonferencián" című dolgozatom foglalkozik. (Doktori értekezés a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetemen, 1969.) 1 A békekonferencia történetével foglalkozó igen gazdag irodalom összefoglalására L. Nagy Zsuzsa: A párizsi békekonferencia és Magyarország. Bpest. 1965. 285 — 294. 1. 2 Papers Relating to the Foreign Relations of the United States. The Paris Peace Conference, 1919. I—XIII. Washington 1942-1947. (Továbbiakban PPC.) III. 699^-700. 1. A Tízek Tanácsa jan. 23-i délelőtti ülése. Semmi meglepő nem lett volna abban, ha a javaslattal Lloyd George áll elő, és a kézikönyvek és feldolgozások többsége valóban az angol miniszterelnöknek tulajdonítja a kérdés felvetését. Nem lehetetlen, hogy előre egyeztetett akcióról volt szó. 3 Uo. Az európai területi változásokkal foglalkozó bizottságok csak e követelések benyújtása után, februárban kezdték meg tevékenységüket.
