Századok – 1971
Tanulmányok - Kosáry Domokos: Napóleon és Magyarország 545/III–IV
620 KOSÁB.Y DOMOKOS most ismét feljelentette Fejér megyénél három környékbeli nemes közbirtokos, akivel véletlenül találkozott és, vesztére, a francia háborúról is beszélgetett. A megyei szolgabíró által 1809. június 8-án felvett jegyzőkönyv22 1 tanúsága szerint ezek azt vallották, hogy Réz „azonnal mondani kezdette, bár el jönne az a Frantzia, az a jó ember, az tesz köztünk igazságot". Erre az egyik nemes, Pribék Antal (nomen est omen) „rossz embernek s jakobinusnak" nevezte őt. Réz felhívta, „ne szóljon az Frantzia ellen", mert az, ha eljön, az ország megváltója lesz. Majd „az Uralkodó Felség teremtésit" kezdte szidni. Erre Pribék Bonaparte lelkét kanyarította el válaszul, kijelentve, hogy ő a Habsburg királyért vérét is kész ontani. Réz állítólag figyelmeztette ekkor: ne beszéljen Napóleon ellen, „mert ha el jön, meg fogja őtet jutalmazni, ő azt tudgya, mert connexioja van a Frantziákkal, kik ha el találnak jönni, ő jó szót ad nékik és meg menti Fejérvár városát minden ágyú golobistul", de majd ráereszti őket oly gazdagokra, „kiknek sok kintseik vannak". Pribék a rendi alkotmányt védte, Réz viszont úgy nyilatkozott, hogy „az Frantzia el rontja az nemességet s más constitutiót s királt ad nekik". Az alispán, azon a címen, hogy Réz nem nemes, az ügyet a városi tanácshoz tette át, amely Rézt azonnal elfogatta, börtönbe vetette, majd erős fedezettel Budára küldte, ahonnan a nádor Németh jogügyigazgató (már 1795-ben is a magyar jakobinusok hírhedt üldözője) javaslatára, addig is, amíg a felségsértési per megindul, a franciák közeledését tekintve úgy intézkedett, hogy a vádlottat deportálják Temesvárra. Az esetből a vádak nyilvánvaló túlzásai és torzításai ellenére is nyilvánvaló, hogy a „jakobinusok" és feudális nemesek ellentéte mindenfelé, alsóbb szinten is kiéleződött. S az is, hogy hatalmi apparátussal csak a feudális erők rendelkeztek és ennek segítségével ellenfeleiket egyenként el tudták némítani. A külön, további erőfeszítés, amelyet a jakobinusok a franciáktól reméltek, éppen arra irányult volna, hogy e hatalmi apparátust segítsenek a feudális urak kezéből kivenni. Ez, ha mutatja is a haladó erők viszonylagos gyengeségét, még nem érv a reformok időszerűsége ellen. Hatalmi apparátust, ha jól szervezett, sokáig fent lehet tartani időszerű kívánalmakkal szemben is. A jakobinusok azért várták, a feudális nemesek pedig azért ellenezték Napóleon akcióját, mivel mind a forradalom, vagy legalábbis a társadalmi reform képviselőjét, elősegítőjét vélték benne felfedezni. Tévedtek mindkét oldalon. Napóleon már nem a forradalom továbbterjesztésének ügyét, hanem inkább, a francia burzsoázia érdekeinek megfelelően, likvidálásáét képviselte. Ez nyomta rá bélyegét lényegében véve 1809-i proklamációj ára és egész magyarországi akciójára is. A franciák, ha ennek ellenére mégis a „harmadik" variánst támogatják, bizonyára maguk ellen fordítják a magyar nemesség legnagyobb részét. De ez így is ellenük fordult. Az is lehet, hogy a „harmadik" változat, minden lelkes néprajzi antológia. I. Békéscsaba 1956, 127 — 151, 189 — 204. 1. Előzőleg Benda Kálmán: i. m. III. köt. Bpest. 1952, 177, 249—250. 1. összefoglalja az adatokat; az általa helyén hiába keresett peranyag jelenleg valami okból a nádori titkos levéltár 1805. évi iratai közt (OL, N 22, 65. es.) található. 221 Archívum palatinale secretum archiducis Josephi, Politiam et internam regni Hungáriáé securitatem spectantia (OL, N 22, 66. es.). A Jankovich József főszolgabíró által felvett jún. 8-i jegyzőkönyv mellett itt található Ürményi Miksa alispán jún. 9-i levele Székesfehérvár város tanácsához, ez utóbbinak jún. 11-i és 14-i felterjesztése, valamint Németh jogügyigazgató jún. 16-i jelentése a nádorhoz.
