Századok – 1971
Tanulmányok - Kosáry Domokos: Napóleon és Magyarország 545/III–IV
NAPOLEON ÉS MAGYASOKSZÁG 615 egyik fővárosát, hanem mint egy fontos hídfőt a Duna balpartján, biztosítékul, a wagrami esata előkészületeként.19 7 Politikai szerepet, úgy látszik, leginkább Győr városának szánt Napóleon, valamennyi megszállt helység közül. Egy kissé, láttuk, talán túl is becsülte e kisváros jelentőségét, amely a magyarok földrajzi képében nem az ország „közepén" feküdt, és amely, katolikus püspöki székhelyként, hagyományosan erős klerikális befolyás alatt állt és inkább francia-ellenes hangulatnak volt gyülhelye, még akkor is, midőn a püspök a franciák elől jobbnak látta eltávozni. Napóleon 1809. június 23-án azt a rendelkezést adta Berthiernek, hogy Narbonne tábornok azonnal menjen Győrbe és vegye át a város és Magyarország egész megszállt részének parancsnokságát; a részletes utasításokat majd később kapja meg, de addig is lehetőleg terjessze a proklamációt.198 Ezek az utasítások sajnos még nem kerültek elő, de hogy mi célt szolgáltak, arról némi sejtelmünk lehet. Narbonne gróf egykor, 1791-ben, még XVI. Lajosnak volt hadügyminisztere, és csak hosszú emigrációjából hazatérve, 1809-ben lett Napóleon tábornoka. Az ancien régime e tapasztalt politikusa, aki inkább volt régi udvariasságú diplomatának, semmint hódító katonának tekinthető, már személyében is bizonyos garanciának, kinevezése pedig megnyerő gesztusnak számított a magyar feudális uralkodó osztály felé. „Magyarország e fontos pontjára vetve — olvassuk életrajzában19 9 — titkos utasításokkal és oly politikai ösztönnel, amely azok lényegére rájött magától is, Narbonne nem annyira katonai parancsnokságot, mint inkább politikai missziót kapott. Szemét és kezét Magyarországon és Csehországon kellett tartania: fogadnia, ha nem éppen ösztönöznie azon hazafias ambíciókat, amelyek az osztrák iga alól való felszabadulásra és független, szuverén államok alakítására irányultak Franciaország védelme alatt." Feladatához tartozott nyilvánvalóan a magyarokat rábírni arra, hogy maguknak, a proklamáció alapján, nemzeti függetlenséget kérjenek. Győrbe érve, Narbonne mindjárt azt kereste, hogy hol van az a Rákosmező, és hogy összegyűltek-e már ott a magyarok.20 0 Azonnal gondoskodott 197 Davoust 1809. jún. 27-én jelentette Napóleonnak, hogy az utasításnak megfelelően eljuttatta Pozsonyba Bianchi tábornokhoz a felszólítást, amely a városnak kíméletet ígért, ha a hadműveletektől tartózkodik, majd, miután tőle kitérő választ kapott (hogy János fhg. nélkül nem intézkedhetik) megkezdte Pozsony lövetését, amely máris sok tüzet okozott. Mazade: i. m. 70 — 71. 1. A pozsonyi eseményekre (a város levéltárában őrzött 1809-i hadi vonatkozású iratok mellett): Pozsony ostroma a francziák által. Hazai ós Külföldi Tudósítások 1809, I. 46, 47, II. 4-7, 21. sz. (Friedrich v. Bianchi?): Vertheidigung des Brückenkopfes von Pressburg im Jahre 1809. Herausgegeben von einem к. k. oesterreichischen Offiziere. Pressburg. 1813. Die Belagerung von Pressburg im Jahre 1809. Den Memoiren eines Offiziers nach erzählt. Pressburg. 1839. Schikovszky Károly: A pozsonyi hídfő védelme 1809-ben. Hadtörténelmi Közlemények 1895, 43 —66, 182 — 204. 1. ( ? Skulléty Pál táblabíró, a Pozsony megyei permanens deputatio tagja), Diarium complectens históriám belli a. 1809. Kiadta Schrödl József. Történelmi Tár, 1909, 580 — 609. 1. Johann Balka: Napoleon in Pressburg. Pressburger Zeitung, 1909. aug. 31. sz. Vö. Edgar Palóczi: Napoléon en Hongrie. Revue de Hongrie 1917, 56. sz. 198 Correspondance de Napoléon XIX. 190. 1. 199 Villemain: i. m. I. 117-118. 1. 200 Le Louchier százados szavai Narbonne-ról a ná lor naplójában, 1809. júl. 5.: „General fragt, wo das Rakosfeld ist, fragt, ob die Hungarn dort schon zur Wahl zusammenkommen". JN iratai, HI. 1935, 554 — 555. 1.