Századok – 1971
Tanulmányok - Kosáry Domokos: Napóleon és Magyarország 545/III–IV
612 KOSÁB.Y DOMOKOS sem lehet here királyi házunktól való megszabadulásunkat remónlenünk, midőn Napóleontól meg verettetik seregünk". Mert Napóleon Oroszország miatt meggondolhatja magát, és „meg tsipedezvón az ausztriai birodalom határit" a Habsburg házat még „időig óráig országolni hagyja". Es „mi lenne akkoron a magyar írókból", ha előzőleg „gyűlölséget terjesztettek volna" I. Ferenc ellen ? Sőt az is megeshetik, hogy az osztrák császár Napóleon „pártfogása alá" veti magát, „által engedi leányát Napoleonnak, vallamellyik attyafiának feleségül". Hiszen Napóleon még proklamációjában sem mondta ki azt határozottan, hogy a Habsburg-ház uralmát megszünteti. „Ilyen környülállásokban tehát nem művel semmit az okos férfiú". Az „okos férfiú", a szegény író, akit már Bulgáriáig érő hatalmi álmaiból rántott vissza a földre a kiábrándulás, és akit a gyengeség tudata tett egyszerre ily meghökkentően élesszemű, szinte koravén realistává, őszintén fájlalta elveszett reményeit. Az a dúsgazdag arisztokrata viszont, akit Napóleon a magyar trónjelöltek listáján az első helyre tett, a Buda és Pest elleni francia akció elmaradását ürügynek használta annak igazolására, hogy csak a készet lett volna hajlandó, teljes biztonságban, a császár kezéből elfogadni. Tenni és kockáztatni érte nem. Láttuk, már akkoriban híre ment, hogy Napóleon lig. Esterházy Miklóst, a leggazdagabb magyar nagyurat, az osztrák hadsereg altábornagyát, a magyar nemesi testőrség kapitányát és Sopron megye örökös főispánját, a kor egyik nagy adósságcsináló ját akarta a magyar trónra ültetni.18 8 A hírt az irodalom 188 A nádor 1809. jún. 12-i naplóbejegyzése bécsi hírekről: a franciák Esterházyt akarják királynak, de közölték vele, hogy addig is maradjon nyugton és ne keveredjék semmibe. JN iratai, III. 1935, 492. 1. — A franciák figyelme a trónjelöltek személyén túl kiterjedt az udvar ós a főnemesség főbb szereplőire szélesebb körben is. Erről tanúskodik egy 1809 júliusában kelt, érdekes, hosszabb „tájékoztatás a bécsi udvarról". AÉ, CP, Autriche, vol. 384, pp. 169. sk. Eszerint a nádor magyar szokások szerint él, voltak, mint I. Pál cár vejének, nagyravágyó percei, a császár most is gyanakszik rá. „Mindazon tulajdonsága megvan, amely ahhoz kell, hogy valaki egy nagyhatalom kezében eszköz legyen. Véleménye mindig azokétól fog függni, akik környezetében lesznek." A magyar urak szeretik is valamennyire, de még jobban szeretnék, ha, mint egykor, magyar főnemes lehetne nádor. A fő jelölt erre az igen tekintélyes ós népszerű gr. Illésházy István volna. Mindjárt utána gr. Festetich György a legfontosabb „igen független" személyiség, akiben az udvar 1790 óta nem bízik. A harmadik hely, még az első vonalban gr. Erdődy József kancelláré, aki Illésházyhoz áll közel, és akinek egy Rádony nevű, tehetséges és osztrákellenes nemes a bizalmas tanácsadója. (Alighanem Ráthonyi Gábor kir. fiskális, aki 1790-ben a nemesi-nemzeti mozgalom egyik szereplője volt, és utóbb a magyar jakobinusokkal is valami kapcsolatban állt; vö. Benda K.: i. m. II. 1952, 116. 1.). A második vonalban állnak az Esterházyak, Pálffyak, Batthyányak, Károlyiak ós Zichyek, kivéve gr. Zichy Károlyt, akit politikai színváltozásai miatt a magyarok nem sokra tartanak. A protestánsok közt nincs igazi nagyúr. A katolikus klérus a spanyolhoz hasonló, támogatta a háborút. „A köznemesség, amely főleg birtokosokból áll, nem óhajt mást, mint a kereskedelem szabadságát, ami számára abban áll, hogy terményeit, amelyekkel bőven rendelkezik, a monarchia egész területén eladhassa, és hogy ne gátolják ebben a jelenlegi, terhes monopóliumok. A köznemesség, mint a francia egykor, a XVII. századig, a mágnások zászlaját követi, az udvart kevéssé ismeri ós érdekeit Bécsben magyar ágensekkel intézteti, akik közül egy Szok és egy Kitás nevű a legtekintélyesebb. Mindketten világosan látják hazájuk érdekeit, az osztrák ház ellenségei és Napóleon császárnak lelkes hívei, de igen körültekintők, mert sok veszteni valójuk van." Az itt szereplő Sok János bécsi ágens Eerzeviczy Gergelynek egykor egyetemi diáktársa és bizalmas barátja volt. Balázs Eva: i. m. (1970) helyesen utal arra, hogy Berzerviczy rajta keresztül továbbíthatta a legkönnyebben fent idézett tervezetét Napóleonhoz. Mármint ha egyáltalán továbbíttatta, ami nem különösebben valószínű. Egy 1809. aug. 8-án kelt, aláíratlan levél (AN, AF IV. 1676, Plaq I1, no. 34; Kecskeméti: i. m.
