Századok – 1971
Tanulmányok - Kosáry Domokos: Napóleon és Magyarország 545/III–IV
NAPOLEON ÉS MAGYASOKSZÁG 601 Pozsonyba, a katonai parancsnokhoz továbbította az iratokat, ós egyben alarmírozta a magyar insurgenseket, akik az utast Magyarországon elfogták és Győrbe vitték. Kihallgatásakor kiderült, hogy egy Tóth János nevű vagyonát vesztett temesvári nemes, volt Temes megyei jurassor (esküdt). Bécsben néhány szegedi megbízója ügyében járt el, aki dohányföldet akart a kincstártól bérbe venni.15 7 A franciák bevonulása után, nem kapván a hazatérésre útlevelet, a Fehér Farkas fogadóban maradt. Rövidesen beszállásoltak ide egy francia tábornokot, akinek szolgálattevő emberei, lovászai nagyrészt, átszökött magyar származású katonák voltak.15 8 Tóth ezekkel beszélgetett és így róla is kiderült, hogy magyar. Május 20-án érte jött Theremin, a Pálffy-palotába vitte, megmutatott neki egy csomó nyomtatványt és levelet és nagy összegű jutalmat ígért neki, ha ezeket Magyarországra viszi ós Budáról, Pestről postán továbbítja, Tóth színleg elfogadta az ajánlatot, mire Maret-nak és Andréossynak is bemutatták, posta- és útiköltségre 40 Napoléon d'-ort kapott, meg egy marhakereskedőnek szóló útlevelet. Ezután sietett az ügyet a bécsi ren-157 д Tótb-ügy iratai: 1. Ferenc levele a nádorhoz, 1809. máj. 28.; a nádor Haagerhez, máj. 28.; uö Németh jogügyigazgatóhoz, máj.28.; Haager két jelentése a nádorhoz, máj. 38., mellékelve Tóth első vallomása, máj. 26.; a nádor a jogügy igazgatóhoz, máj. 31.; Tóth részletes vallomása, júl. 17. Valamennyi: Archívum palatinale secretum archiducis Josephi. Politiam et internam r3gni Hungáriáé securitatem spectantia (OL, N22, 6(i. cs.). Vö. Sasvári S.: i. m. 17 — 19. 1., Wertheimer E. : i. m. (1883), ezek alapján már röviden ismertették az esetet. A fent id. iratcsomóban azonban a következő, 1810. évnél megvannak azon felségsértési per aktái is, amelyet 1810. máj. 21-én Pesten kezdtek tárgyalni Tóth ügyében. A jegyzőkönyv szerint Tóth nemmel válaszolt arra a kérdésre, hogy ismeri-e Batsányit vagy Kállav Györgyöt, viszont elismerte, hogy Kermelics társaságában utazott fel 1809 februárban Temesvárról Bécsbe. Tóthot végül, Németh János jogügyigazgatónak a nádorhoz intézett 1810. szeptember 22-i jelentése szerint, mint fellebviteli fórum, a hétszemélyes tábla mentette fel. A rendőrség azonban ezután is figyelte. Itt, a per mellékletei közt található, a Wesselényihez írt levél eredetijén kívül, még 19 megcímzett boríték is. a proklamáció egy-egy példányával. A címzettek a következők: Bács-Bodrog megyéből Vojnics Fábián másodalispán. Győr megyéből Györgyi Pál első alispán és Bezerédy Mihály másodalispán. Hont megyéből Lipthay Sándor másodalispán. Komárom megyéből galántai Balogh .János első alispán. Máramaros megyéből gr. Haller József főispán, id. Szaplonczay József első alispán, id. Hatfahidy Pál másodalispán. Nyitra megyéből Zerdahelyi György első alispán. Somogy megyéből Csapodi ( íábor első alispán és Záborszky Mihály másodalispán. Szabolcs megyéből br. Splényi Gábor főispán. Szatmár megyéből Eötvös Sándor másodalispán. Trencsón megyéből gr. Illésházy István főispán. Turóc megyéből Justh Gábor másodalispán. Veszprém megyéből Rába Boldizsár másodalispán. Zólyom megyéből ócsai Balogh Péter főispán és Beniczky László másodalispán. Végül pedig Jankovits János szerémi tartományi biztos. E lista nyilvánvalóan hiányos. Maga Tóth is több levelet vitt. 1810. június 6-án azzal vádolták, hogy a címzettek egy részét bizonyára ő nevezte meg a franciák előtt: „jelessen Kovács Arad vármegyei szolga biró urnák, Trajtsiknak és Zsolnai uraknak neveiket, kik Temesvárról valók, idegen és ismeretlen ember nem adhatta fel". Tóth persze tagadott. E nevek azonban nem szerepelnek fenti listánkon, vagyis a címzettek köre szélesebb volt. Az is valószínűnek látszik, hogy nem szándékosan maradt ki annyi más megye, vagy másutt a tisztikar egy része, hanem sorban minden fő- és alispánt kiírtak valaminő sematizmusból. Erre vall az is, hogy a nevek mellett, hivatalos formák között, ott szerepel az illetőnek minden címe ós rangja, jeléül annak, hogv a címzést író nem fejből, hanem hivatalos jegyzék, segédlet alapján dolgozott. Bármily vonzó ötlet volna is hát a fenti névsorból azt nyomoznunk, hogy mint állítható belőle össze a feudális ellenzék vezető garnitúrája, mégis valószínűbbnek látszik, hogy a címzések nagyrészt mechanikusan történtek, és hogy az ellenzéki, vagy volt ellenzéki szereplők, lllésházytól ócsai Balogh Péterig, nein annyira egyéni profiljuk, mint inkább adott hivatali tisztségük miatt kerültek a jegyzékre. A közismerten ós szélsőségesen aulikus br. Splényi Gábor altábornagy, szabolcsi főispán, csak protokoll-indokból szerepelhetett. A kérdésben szereplő Trajtsik Antal, aki 1793 körül, mint Temes megyei főjegyző, valóban a harcos ellenzékiek közé tartozott, már politikai okból is. 158 A tábornok neve az iratokban „Saring", ill. „Zsári". A magyar katonák közül névszerint Rékasi János szerepel Szegedről.
