Századok – 1971
Tanulmányok - Kosáry Domokos: Napóleon és Magyarország 545/III–IV
NAPOLEON ÉS MAGYASOKSZÁG 585 is felismerhető. Abban is, hogy ez csak a lehetőségek egyike volt, amelynek sorsáról később kellett dönteni. S végül még abban is, hogy a magyar proklamáció létrehozásának ügyét, feladatként, mint államtitkár és mint bizalmas munkatárs, az a Marét, a jövendő Duc de Bassano kapta Napóleontól, aki előzőleg ,,a lengyel nemzetiség fáradhatatlan védelmezője" volt a császár előtt, és aki a varsói ideiglenes kormány összeállításában is hallatta szavát, vagyis most már alapos kelet-európai tapasztalatokkal rendelkezett.109 A proklamáció, amely három hasábos plakátként látott napvilágot, két változatban (francia német magyar és francia—latin magyar szöveggel)11 0 a maga nemében egy kis remekmű volt. Egyrészt, Napóleon más kiáltványaihoz hasonlóan, az ellenfelet, az osztrák császárt vádolta agresszióval. Másrészt, a különböző jelentéseket felhasználva, kitűnően és tömören felidézte a magyar nemesi ellenzék fő sérelmeit, azt, hogy Magyarországot a Habsburgok, bár birodalmuk „legszebb része" volt, mindig alárendelték idegen érdekeknek. Végül felhívta a magyarokat, hogy eljött a pillanat, midőn függetlenségüket visszaszerezhetik. „Fogadgyátok el a békességet, melyet ajánlok olvassuk az egykorú magyar szövegben, — maradgyon fenn egész épségében Országotok és szabadságtok, maradgyon fenn hazátoknak Constitutiója, akár azon állapottyában, a mint eddig vala, akár pedig azon változtatásokkal, a melyeket abban tetszéstek és kényetek szerint, az időknek mostani környülállásaihoz képest jóknak és saját polgártársaitoknak hasznára nézve talán szükségesnek ítélni fogtok." A proklamációban, amely egyébként teljesen a nemesi ellenzékre, a második variánsra appellál, ez az egyetlen olyan mozzanat, amely, igen óvatosan, majdnem kétértelműén, bizonyos, a feudális nacionalizmuson túlmenő lehetőségekre is utalni látszik, ő, Napóleon mindezért semmit nem kíván a magyaroktól, — a Rajnai Konfederációról és annak katonai funkciójáról itt természetesen nincs szó. „Szerezzétek most vissza nemzeti lételeteket; . . . Válaszszatok királyt magatoknak . . . Gyülekezzetek azért öszve Rákos mezejére, régi őseitek szokása szerént; tartsatok ott igazi Nemzeti Gyűlést! és adgyátok tudómra végzéseiteket." Szerzőink hosszú időn át nem annyira a kiáltvány és hatása elemzésével, mint inkább azzal a kérdéssel foglalkoztak, hogy szövegét ki fordította magyarra. Irodalomtörténeti érdekből történt ez így, Batsányi János sokat vitatott szerepe miatt. XVIII. századvégi nemzeti irodalmunk e kiemelkedő alakjáról itt szintén csak annyit mondhatunk, amennyi megérteti: a volt „jakobinusból" hogyan lett, a polarizációs folyamat során, Napóleon kelet-európai híveinek, a legújabb kutatások szerint, talán legmarkánsabb magyar képviselője.11 1 Batsányi 109 Ernouf: i. m. 237. 1. 110 A proklamáció francia—német magyar változatát facsimilében közli: Marczali Henrik: Magyarország történelme 111. Károlytól a bécsi kongresszusig, 1711 —1815. Szilágyi Sándor szerk., A magyar nemzet történelme VIII. köt. 582 — 583. 1., valamint E. Sayous: i. m. (1900), 488. 1. A francia szöveget közli: Correspondance de Napoléon. XIX. köt. 13 — 14. 1. A. De Gerando: i. m. 132—134. 1. A magyar szöveget többször kiadták, így Váli Béla: Napóleon 1809-i proclamatiója a magyarokhoz . Hazánk, VI. 1886, 474. 1. Schuy Gilbert : Bacsányi János és I. Napóleon 1809. proclamatiója a magyarokhoz. Bpest. 1914, 8 — 10. 1.; utóbbi a zirci apátság könyvtárából idéz egy francia—latin—magyar változatot. 111 A legújabb jellemzések: Batsányi János összesművei. S. a. r. Keresztury Dezső — Tarnai Andor. I. Bpest. 1953. Tornai Andor: Batsányi János (A magyar irodalom története III. Bpest. 1965, 148. sk. 1.). A korábbiakat és a részletirodalmat alább idézzük.
