Századok – 1971
Tanulmányok - Kosáry Domokos: Napóleon és Magyarország 545/III–IV
574 KOSÁRY DOiMOKOS majd velük és a rájuk vonatkozó, különböző tervekkel.9 3 De az adott katonai helyzetben szüksége volt rájuk a döntés és a téli hadjárat előtt, amelyben majdnem 20 ezer lengyel harcolt az ő oldalán. A kis varsói állam tehát, abban a formában, ahogy a tilsiti békével 1807. július 9-én létrejött, Lengyelországnak porosz részéből és az osztrák rész nélkül (amelyet Bécs vonakodott Sziléziáért cserébe adni), a szász király alatt, nem egy eleve kész, végleges terv határozott keresztülvitelének, hanem egy olyan kompromisszumnak eredménye volt, amely különböző lehetőségek közül különböző tényezők, alkuk, előre nem látott mozzanatok eredőjeként alakult ki így. 2. A lengyel jakobinusok, vagyis a társadalmi és politikai haladás hívei, siettek felajánlani szolgálataikat Napóleonnak. Memorandumokat, javaslatokat dolgoztak ki számára és azt kívánták tőle, hogy hajtson végre Lengyelországban antifeudális reformokat. A lengyel baloldal ugyanis, az elmaradt viszonyok között, önmagában nem volt elég erős ezek kiharcolásához, hanem külső támaszra volt szüksége. Napóleon azonban úgy számított, hogy e baloldaliak amúgyis vele fognak tartani és hogy számára sokkal fontosabb a lengyel feudális arisztokraták megnyerése, akik Oroszországot támogatták.91 Ismerjük hg. Czartoryski Adám közeli kapcsolatát I. Sándor cárral, aki a lengyel feudális nacionalizmus felé, hogy egészét magának nyerje meg, hajlandó volt bizonyos gesztusokat tenni. A mágnások vonakodva hódoltak meg a francia „bitorló" előtt. Maga Poniatewski herceg is sokáig habozott, amíg a hadügyminiszteri posztot elfogadta. Hozzátehetjük, hogy Napóleonnak, gyakorlati okokból, használható politikai és katonai apparátusra volt szüksége, minél előbb. A feudális urak meglevő politikai szervezetének fenntartása, a felülről diktált szükséges módosításokkal, célravezetőbbnek tűnt, mint lerombolása és helyén, ki tudja mennyi idő s küzdelem árán, valami újnak kivárása, forradalmi átalakulás eredményeként, ami Napóleonnak egyébként sem tartozott céljai közé. De persze nem is a lengyel nemesek feudális anarchiáját akarta visszahozni ,,liberum vétójukkal és lovas országgyűléseikkel". Lengyelországban „katonai tábort és nem forumot" akart. „Nem, kedves Narbonne-om — mondotta állítólag — Lengyelországot csak mint fegyelmezett erőt óhajtom, amellyel a csatateret benépesíthetem.. . Feléleszteni benne a nemzeti hajlamot anélkül, hogy a liberálist felkelteném."95 De egy ilyen fegyelmezett szervezethez is többé-kevésbé francia polgári mintájú, centralizált államigazgatásra volt szükség. Ilyet célzott az új alkotmány, amelynek alapelveit Napóleon 1807 júliusban Drezdában diktálta, erős központi hatalommal, államtanáccsal (amelyet azonban gyakorlatilag a francia rezidens ellenőrzött), 93 A.Gieysztor—S. Kieniewicz: History of Poland. Warszawa. 1968,411. l.AS. Kieniewioz által írt XIV. fejezetben: The Napoleonic Era, 1795-1815 (399 — 426. 1.) Bourienne emlékiratai (VII. 269) szerint „a császár a legnagyobb bizonytalanságban volt afelől, hogy mi legyen szándóka Lengyelországgal. . . Semmi döntést előre nem hozott, azon szokásához híven, hogy az eseményekhez igazodva még inkább azt a látszatot keltse, mintha ő parancsolna nekik". — A magyarországi hírekre: Szádeczky Lajos: Egykorú magyar tudósítások Napoleon hadjáratai felől, 1799—1815. Hadtörténelmi Közlemények, 1899, 684 — 694. 1. 91 Kieniewicz: i. m. mellett: M. Handelsman: Napoléon et la Pologne, 1806 —1807. Paris. 1909. Czartoryski Oroszországra alapozott kelet-európai terveit ismerteti Hildegard, Schraeder: Die dritte Koalition und die Heilige Allianz. Königsberg—Berlin. 1934. Osteuropäische Forschungen, N.F. Bd. 16. 95 A. F. Villemain: Souvenirs contemporains d'histoire et de littérature. I. Paris. 1854, 165 — 166. 1.
