Századok – 1971

Történeti irodalom - Szekér Nándor: Föld alatt és föld felett (Ism. Vida István) 489/II

532 KRÓNIKA Szabó Ágnes disszertációjában kimutatta, hogy különbség van az 1925 augusztusában a KMP I. kongresszusán elfogadott és az MSzMP megalakulásakor, 1925 tavaszán meghirdetett politikai irányvonal között; a pártkongresszuson bizonyos mértékig visszalépés történt. Az opponens a kommunisták első kongresszusa határozatainak értékelésével kapcsolatban kifejtette: jóllehet az stratégiai célként a proletárdiktatúrát tűzte ki, a polgári demokráciát is megvalósíthatónak tartotta, ha azt a kommunisták vezetik. A kongresszus a polgári demokráciáért folytatandó harcot belefoglalta a proletárdiktatúra stratégiájába, úgy fogta fel a forradalmi folyamatot, mint amely polgári demokratikus harcként indul, s anélkül nő át szocialista forradalomba, hogy átmenne a munkás — paraszt demokratikus diktatúra szakaszán. Befejezésül Kirschner Béla megismételte, hogy Szabó Ágnes disszertációját egészében jól sikerült, nagyon színvonalas munkának tartja, s javasolta szerzőjének a kandidátusi fokozat odaítélését. L. Nagy Zsuzsa kandidátus opponensi véleményében hangsúlyozta: ez a disszertáció az első munka, amely összefoglalja a KMP történetének 1919 — 1925 közötti szakaszát. Legfőbb értékének azt a tudományos szemléleti és anyagkezelési módot tekintette, amely a KMP történetét úgy fogta fel, mint a nemzetközi kommunista mozgalom részét. Ezzel a rendkívül munkaigényes koncepcióval „a témát kiemelte a provincializmus mélyéből s az európai munkásmozgalom részévé tette". Ennek következtében a disszertáció lényegesen többet tartalmaz, mint a KMP újjászervezésének történetét. Az európai munkásmozgalom irányzatairól, ellentéteiről, a mozgalomban legjelentősebb, legnagyobb befolyást gyakorló kommunist^ pártokról, a Komintern működéséről olyan tablót ad a disszertáció, amilyennel a korábbi feldolgozásokban nem találkozunk. A Komintern hozzáférhető iratanyagát először használta fel a szerző. Az opponens felhívta a figyelmet arra, hogy hasonló természetű feldolgozás ezideig sem szovjet, sem német, vagy más, ugyancsak elsőrendűen érintett ország szerzőjétől nem készült. Igen fontosnak tartotta azt is, hogy a 20-as évek rendkívül szenvedélyes, személyes indulatoktól fűtött vitáit ,,a kommunista mozgalom elvi és gyakorlati problémáinak fényével világítja meg". A disszertáció II. és IV. fejezeteit, amelyek a Komintern általános helyzetét, elvi vitáit, ellentéteit magas színvonalon ismertetik és elemzik, a munka legsikerültebb részeinek tartotta. L. Nagy Zsuzsa kritikai észrevételei elsősorban a hazai belpolitikai viszonyok ábrázolásával, értékelésével függtek össze, mivel megítélése szerint a KMP és a magyar viszonyok összefüggései nem kaptak olyan sokoldalú elemzést, mint a KMP és a nemzetközi munkásmozgalom kapcsolatai. A disszertáció sok új megállapítással gazdagította a Tanácsköztársaság értékelését, a KMP újjászervezését meghatározó körülményeket, behatóan ós meggyőzően ismertette a Landler- ós a Kun-frakció felfogását, az illegális pártmunka módszerének két koncepcióját. Az opponens azonban úgy véli, hogy a Landler-csoport „minden hiba és torzulás ellenére reálisabban ítélte meg a magyarországi helyzetet és a lehetőségeket". Kifejtette, hogy a Kún-frakció és koncepciójának túlsúlyra kerekedése a pártban már ebben az időszakban irreális célkitűzésekhez vezetett, és súlyosbította a hazai mozgalom helyzetét. Az opponens felfogása szerint a disszertáció több helyen „idő előtt" lezárja azt az elemzést, amely a KMI'-nek a magyarországi viszonyokra vonatkozó értékelését, ebből fakadó következtetéseit mutatja be, több ponton nem elég kritikus ezekkel az értékelésekkel. Elismeréssel szólt az opponens azokról a részekről, amelyek a szociáldemokrata mozgalommal, valamint a két párt kapcsolatával s azzal a lehetőséggel foglalkoznak, amelyet a szakszervezeti mozgalom, a SzDP, a KMP szervezőmunkája, agitációja számára nyújtott. Ebben az összefüggésben új megvilágításba helyezte a disszertáció a Bethlen —