Századok – 1971
Történeti irodalom - Szekér Nándor: Föld alatt és föld felett (Ism. Vida István) 489/II
KRÓNIKA 517 földművelő közösségek történetére vonatkozóak, vagy a Marxszal közös felismerése, mely szerint a társadalmi fejlődés különböző utakon juthat el a primitív közösségi élettől az osztálytársadalom és az állam kialakulásáig; vagy az egzakt, tudományos kutatás módszeréről szóló megállapításai — ma is korszerűek, érvényesek. Engels azonban mégsem a szó mindennapi értelmében vett történész, hanem hivatásos forradalmár volt, és történetírói munkásságát is ez határozta meg. A múltból azt kutatta, „ami közvetve vagy közvetlenül segítségére lehetett a munkásosztálynak ahhoz, hogy megszerezhesse a magas fokú politikai tájékozódóképességet". Mérei Gyula ezt illusztrálandó említette — befejezésül — az Őskereszténység történetével foglalkozó engelsi kutatásokat, az „Anti-Dühring", „A család, a magántulajdon és az állam keletkezése", a „Mark", „A porosz parasztok történetéhez" című írásokat. A tudományos ülésszak Erdey-Grúz Tibor elnöki zárszavával ért véget. Pritz Pál KIÁLLÍTÁS A MAGYAR NEMZETI MÚZEUMBAN A PÁRIZSI KOMMÜN 100. ÉVFORDULÓJA ALKALMÁBÓL A Magyar Nemzeti Múzeum kupolatermében rendezett kiállítás anyagát a Magyar Munkásmozgalmi Múzeum munkatársai állították össze. A kevés tárgyi anyag ellenére jól ós szemléletesen oldották meg feladatukat. A kiállított tárgyak egy része a Berlini Történeti Múzeum által rendelkezésre bocsátott katonai egyenruhákból, fegyverekből, a Szépművészeti Múzeum birtokában levő grafikákból, metszetekből, festményekből, a Magyar Nemzeti Múzeum éremtára néhány — e korból való — darabjából, és egy-két francia újságból állt. A magyar visszhangot és a magyar résztvevők használati tárgyait bemutató anyagból összeállított rész már sokkal gazdagabb volt. A kevés tárgyi emlék ellenére a kiállítók plakátokról, rajzokról, metszetekről ós fotókról készített másolatokkal, makettekkel, szobrokkal és táblázatokkal sikerrel törekedtek arra, hogy felidézzék a forradalmi eseményeket és azok hangulatát. így pl. a kiállítás középső részén egy barikádot szimbolizáló emelvényen helyezték el a Kommün vörös zászlajának másolatát, a korabeli Párizs 20 kerületét ábrázoló térkópmakettet, és egy ágyút, — jelképezve, hogy a forradalmi események éppen az ágyúk megvédésével kezdődtek. Szemléletes megoldással ábrázolták az emelvény hátoldalán elhelyezett fénykép-tablón a Kommün bizottságaiban helyet foglalt vezetők politikai megoszlását, Varlin, Vallès, Arnaud, Frankel és mások arcképével. A teremben egyébként egy körbefutó „friz" — grafikák, metszetek, fotók, újságrajzok kinagyított másolatai — szolgált arra, hogy egy-egy egysége az alatta elhelyezett tárló anyagát összefoglalja, a lényeget mintegy kiemelje. E tárlók ós a tablókon olvasható szövegek, a poroszellenesség mellett az előző hónapok szociális feszültségét mutatták meg a Kommün kikiáltásához vezető fejleményekben. A Kommün „előtörténetének" keretében röviden összefoglalták III. Napoléon császárságának néhány jellemzőjét, Daumier-grafikákkal illusztrálva a kiválasztott Marx-idézeteket. E részben láthattuk annak a háznak fénykópét, melyben az Internacionálé párizsi szekciója tartotta üléseit. Az „előtörténet" második része a francia—porosz háborút mutatta be a francia hadüzenetet bejelentő plakát (1870. július 22.) másolatával, porosz katonai egyenruhákkal és fegyverekkel, a félrevezetett tömegek háborús lelkesedését mutató fotókkal, francia, porosz emlékérmekkel és katonai kitüntetésekkel, a sedani vereséget és a császár fogságbaesését hírül adó porosz plakáttal. Rajz-másolaton láthattuk az A. Blanqui veze-18 Századok 1971/2
