Századok – 1971

Történeti irodalom - Szekér Nándor: Föld alatt és föld felett (Ism. Vida István) 489/II

516 KRÓNIKA Az összehasonlító eljárást, amely napjainkban újjászületését éli, de már a XIX. század történettudósai is hasznosították, Engels — számos más munkája mellett — „A család, a magántulajdon és az állam keletkezése", ,,A csoportházasság egy újabban felfedezett esete", ,,A Mark" című munkáiban eredményesen alkalmazta. A tipologizálásra törekvés, a modellképzés nem a XX. század húszas, harmincas éveinek tudományos felfedezése. Hiszen „Marx már a Tőkében megalkotta a tőkés gazdaság struktúrájának és mechanizmusának a modelljét, Engels pedig 1895-ben kidolgozta az addig végbement forradalmak modelljét, sőt már arra is rávilágított, hogy a szocialista forradalmak modellje ettől a lényeget érintően különbözni fog." A tudomány új eredményeinek állandó figyelemmel kísérése és ezek nyomán a túlhaladottá vált nézetek feülvizsgálata ós helyreigazítása — a tudósi magatartás egyik jellemző vonása. „A család, a magántulajdon ós az állam keletkezése" című írásában Engels előbb Bachofen majd Morgan őstörténeti kutatásainak ismeretében alakította ki koncepcióját, de mivel ,az első kiadás megjelenése óta tíz év telt el, és közben a család őseredeti formáinak ismerete jelentősen előrehaladt . . . ezért az egész szöveget gondosan átnéztem ós sokhelyütt kiegészítettem, ós ezáltal, remélem, a tudomány mai állását kellőképpen figyelembe vettem' — írja a könyv 1891. évi negyedik kiadásának előszavában. De nemcsak a tudományban, hanem a társadalomban, a gazdasági életben végbement változásokat is figyelembe vette. Ennek szemléltetésére a korreferens „A munkásosztály helyzete Angliában" 1892. évi angol kiadásának bevezetőjét ós a „Kommunista Párt kiáltványa" 1888. évi angol kiadásához írt előszót hozta fel. Mindezek Engels történettudós mivoltát, történeti szemléletmódját igazolják. Az egyetemes történetszemléletre való törekvés, az emberiség történelmének egységes és egyetemes folyamatként való kezelése szintén lényeges ismertető jegye a marxizmus e klasszikusa felfogásának. A XIII. (moszkvai) nemzetközi törtónészkongresszus vitatémái között szerepelt, vajon a múlt elemzése alapján képes-e a történettudomány a jövő előrejelzésére. A kórdós pozitív megválaszolásának helyességét Engels történetírói munkássága is bizonyítja. így „Az erőszak szerepe a történelemben" című munka IV. fejezetében (1886), majd Marx: A polgárháború Franciaországban című tanulmányának 189l-es kiadásához írt bevezetésében, vázolva a német egységtörekvósek múltját és az egyes osztályok ezzel kapcsolatos magatartását, megállapítja, hogy Elszász-Lotharingia annexiója, amely nem volt szükséges feltétele a német egységnek, állandó háborús fenyegetést jelent. Az első világháború bekövetkezésének a lehetőségét pedig már 1893-ban („Leszerelhet-e Európa?"), valamint öt hónappal halála előtt írt cikkében előre látta. Engels müveinek egyes részleteire is érvényes az egyes megállapításoknak a tudomány haladásával együtt járó elavulásának a törvényszerűsége. Például az amerikai Zeuner 1963-ban megjelent könyve óta túlhaladottá vált azon nézet, amely szerint a nomád pásztorgazdálkodásnak mindenütt szükségszerűen meg kellett előznie a földművelést. Az i. e. 5000 évvel keletkezett iraki, jarniói telpülést 1948 —1951 között feltáró — Braiwood nevéhez fűződő — ásatások 1956 — 1957-ben publikált eredményei nyomán „általánosan elterjedt az a felfogás, amely szerint az ősi falusi közösségek kialakulása megelőzte a városok és államok keletkezését". A kasztrendszerről a XIX. század folyamán és Engels által is elfogadott nézeteket Bougló ós Hoccart kutatásai módosították lényegesen. Lévi-Strauss, Fox, Revers, Murdoch kutatásai nyomán „elavultak Morgannak a rokonsági kapcsolatok fejlődéséről vallott nézetei és ezzel együtt Engels: A család, a magántulajdon és az állam keletkezéséről szóló könyvének egész fejezetei. Baudin (1928) ós Karsten (1949) műveinek megjelenése óta másképp látja a tudomány a keleti despotizmus szerepét, mint Engels és korának legjobb tudósai." Ugyanakkor a fejlődés alapkérdéseit érintő olyan megállapításai, mint a primitív