Századok – 1971

Történeti irodalom - Szekér Nándor: Föld alatt és föld felett (Ism. Vida István) 489/II

KRÓNIKA 513 „Engels a filozófus". Ez volt a címe Földesi Tamás, a filozófiai tudományok doktora, egyetemi tanár hozzászólásának. Néhány évvel ezelőtt még közhelyszerűen hatott volna egy olyan címet választani, hogy „Engels, a marxista filozófia klasszikusa". Azonban 1970-ben — legalábbis a filozófia síkján — egyáltalán nem az. Ugyanis a marxista filozófusok egy része egy olyan sajátos hipotézist állított fel, amely szerint a marxista filozófia történetében alapjaiban két fejlődési vonal figyelhető meg. E két vonalat pedig elsősorban e filozófia tárgyára és funkciójára vonatkozó elképzelések és ezek megvalósítása különbözteti meg egymástól. Az első — és e feltevés hangoztatói szerint — helyes vonalhoz, amely a filozófia tárgyát az emberi gyakorlat, a társadalmi ontológia kutatásában látja, Marx, a politikus Lenin és századunk néhány jelentős marxista gondolkodója tartozik. A másik — elhibázott fejlődési vonal — megalapozója Engels, s ezt a vonalat követte a „Materializmus ós empiriokriticizmus" e. munkájában Lenin is, valamint a jelenkori marxista filozófusok túlnyomó része. „E vonal követői a marxista filozófia tárgyának a világra és az emberre vonatkozó világnézeti kérdéseit tartják, ós ennek alapján a szűkebben vett marxista filozófiát azonosítják a dialektikus és történelmi materializmussal." E sokat vitatott kérdéskörből Földesi Tamás csupán azt vizsgálta meg, vajon Engels filozófiai felfogása valóban Marxtól eltérő, avval szembenálló koncepció volt-e. E szempontból kétségtelenül az Anti-Dühring a legrelevánsabb, amely valóban más filozófiai koncepciót képvisel, mint Marx „Gazdasági Filozófiai kéziratok"című munkája. Azonban ha számbavesszük azt a közismert tényt, hogy a két klasszikus azokat a műveiket is, amelyeket külön írtak, egymással részletesen megvitatták, hogy az Anti-Düh ring munkálatairól Engels részletesen beszámolt; e levélváltást elemezve megállapítható, hogy Marx magáénak vallotta a szóbanforgó munka filozófiai koncepcióját. Bizonyíték erre az is, hogy a politikai gazdaságtan történetéről szóló fejezetet maga Marx írta. Ha ezen túlmenően tekintetbe vesszük, hogy a történelmi materializmus alapjait kifejtő „Német ideológia" közös munka eredménye, valamint azt, hogy a Marx halála után keletkező tanulmány: „Ludwig Feuerbach, avagy a német klasszikus filozófia felbomlása", és a marxista társadalomfelfogás dialektikáját óvó — a kilencvenes évekből keltezett — nagyjelentőségű levelei „semmiféle lényeges változást nem jelentettek előző koncepciójához képest", akkor megalapozott a feltevés: nincs külön marxi és avval alapvetően szembeállítható engelsi filozófia, hanem csak marx—engelsi filozófia. Engels filozófiai arculatáról szólva a korreferens a zárt rendszerre való törekvés éles elvetését, azt a filozófiai szemléletet emelte ki, amely a természet- ós a társadalomtudományoknak valamint a forradalmi gyakorlatnak egyaránt hatékony segítségére szolgálhat. Társadalomfelfogása a törvényszerűség feltárására törekedett, de nem a felfogásának a tényekre kényszerítésével, hanem annak messzemenő tiszteletbentartásával. így jutott el azon paradoxnak tűnő megállapításhoz, hogy egy-egy társadalmi forma karakterisztikus vonásai a múltban tiszta formájukban csak kivételesen fordultak elő. Végül kiemelendő, hogy filozófiája példát mutat arra, miképpen lehet az elvonatkoztatás magas fokán jelentkező kérdéseket a munkásosztály számára úgy közelhozni, hogy ezzel elősegítse azt a marxi jelszót, hogy a proletariátus és a filozófia egyesüljön. Tökei Ferenc, az irodalomtudományok doktora, az MTA Filozófiai Intézetének igazgatója „Engels a filozófia jövőjéről" címmel értekezett hozzászólásában. Marxtól fogva napjainkig a marxizmus alapeszméi közé tartozott és tartozik Engelsnek azon híres megfogalmazása, amely Hegel rendszerében az egyáltalában vett filozófia utolsó nagy teljesítményét, és a marxizmussal a filozófiát megszünten-megőrzöttnek látja. E gondolat kifejtése idáig egyoldalúságok vitájának ,rossz végtelenségét', zűrzavart, nem egyszer meddőséget eredményezett. A marxizmus igazságainak