Századok – 1971
A XIII. Nemzetközi történettudományi kongresszus - Földes Éva: Társadalmi; tudományos fejlődés – neveléstudomány a XVII. században 412/II
412 FÖLDES ÉVA ni álláspontjukat. Igaz, hogy a történészkongresszusnak megvan a kialakult tárgyalási módja, de azért jogos a kérdés, hogy az ilyen jellegű referátum — és ez talán általánosítható — megfelelő kiindulási alap-e a vitához. Ugy gondolom, hogy kevesebb kérdés alapos feldolgozása jobban szolgálná a nemzetközi történész összejövetelek eredményességét. Egy-egy témakörön belül a legjellemzőbb kérdéseket kellene kidolgozni. Több országot érintő átfogó problémák kifejtésére megfelelő kollektíváknak kellene megbízást adni. Különben a referátumokba egyes országokra vonatkozólag adatbeli hibák, elhamarkodott következtetések is becsúszhatnak, és ezek szóvátótele érdemtelenül veszi el az időt fontos kérdések megvitatásától. FÖLDES ÉVA: Társadalmi, tudományos fejlődés neveléstudomány a XVII. században Poliäensk;^ professzor referátumához kapcsolódó hozzászólásomban legelőször is annak jelentőségét szeretném — a pedagógus szemszögéből — aláhúzni, hogy a referátum készítője aXVII. század társadalmi mozgalmainak, tudományos forradalmának legkiemelkedőbb, legtipikusabb képviselőit keresve, ezek közé sorolta a nagy cseh pedagógust, Comeniust is. Vajon nem túlzás-e ez s nem Poliëenskynek, a világhírű comeniológusnak elfogultságát tükrözi-e honfitársával szemben, amikor ez utóbbit a XVII. század nagy tudósaival, Huygensszal és Newtonnal állítja egy sorba? I Semmiesetre sem. Ezt a választást nemcsak Comenius életműve, életútja, tudományos és politikai tevékenysége indokolja, hanem a korszak is, a XVII. század, amelyben a haladó társadalmi mozgalmakkal és a tudományos forradalommal párhuzamosan — mintegy ezek következményekónt — forradalmi jelentőségű változások következtek be a pedagógiai gondokodásban is. Huygens és Newton korukon messze túlmutató nagy tudósok voltak. De vajon nem ugyanúgy túlmutat-e koron ós időn az a probléma, amelyet a nagy hármasból — mint erre a referátum is utal — egyedül Comenius érzékel igazán: mit ér a tudomány forradalma, ha csak egy szűk körben válnak ismertté eredményei, mit kell tehát tenni annak érdekében, hogy ezek az új eredmények minél szélesebb körben elterjedjenek s ezzel a további fejlődés erjesztőivé válhassanak ? Meg kell változtatni a nevelés és oktatás egész rendszerét — feleli Comenius. Alkalmassá kell tenni az embert — minden embert — az új ismeretek befogadására, a fejlődő világban való helytállásra. Gondolkodó, cselekvő embert kell nevelni, olyan embert, aki képes együtt fejlődni tudománnyal, társadalommal. Vajon nem mai problémáinkat vetítjiik-e vissza Comenius korába, amikor így foglaljuk össze Comenius nevelési, oktatási törekvéseit? Hallgassuk meg magát a nagy nevelőt. „Szükséges tehát általában minden tehetséget kiművelni, hogy mindenki, aki embernek született, tanuljon meg emberként élni" — így összegezi nevelési programját Magyarországon, Sárospatakon tartott beköszöntő beszédében.1 1 Comenius : A lelki tehetségek kiműveléséről. (A pataki iskola nagytermében 1Ü50. nov. 24-én tartott beszéd. ) (Ford. Olló István.) — Comenius Magyarországon. (Összeáll. Kovács Endre) Bpest. 1962. 87. 1.
